Aszódi Integrált Kulturális Intézmény
Aszódi Integrált Kulturális Intézmény weboldala. Indult 2020 őszén.
Nyitvatartás április 1 - október 31. hétfő: 08:00-16:00 kedd: 08:00–16:00 szerda: 08:00–16:00 csütörtök: 08:00–16:00 péntek: 08:00–16:00 szombat: 09:00–15:00 vasárnap: Zárva november 1 - március 31. hétfő: 08:00–16:00 kedd: 08:00–16:00 szerda: 08:00–16:00 csütörtök: 08:00–16:00 péntek: 08:00–16:00 szombat: zárva vasárnap: zárva Ünnepi nyitvatartás március 15., augusztus 20., október 23. 08:00-16:00 Pénztárzárás: 45 perccel a zárórát megelőzően.
 Látogatási díjak - Egyéb tudnivalók Látogatási díjak - Egyéb tudnivalók Nyitvatartás/open - HUN-ENG Nyitvatartás/open - HUN-ENG
Mozgóképek Trianon 100 - a békediktátum évfordulójára rendezett időszaki kiállítás. 1848 és Petőfi a művészetek tükrében. Képzőművészeti műtárgyak a múzeum gyűjteményéből.

Kedves Olvasóink!

Kedves Múzeumlátogatók!

2021. május 3-án az AIKI Könyvtár és

Művelődési Ház közösségi terei megnyílnak.

Múzeumunk 2021. május 11-től lesz

látogatható, az alábbi feltételekkel:

Az intézmények védettségi igazolvánnyal

látogathatók. A 18 év alatti fiatalokat

védettségi igazolvánnyal rendelkező felnőtt

kísérővel tudjuk fogadni.

A védőmaszk használata az intézmények

belső tereiben is ajánlott.

Könyvtárunk, a védettségi igazolvánnyal nem

rendelkező olvasóknak továbbra is biztosítja

az ablakos kölcsönzés lehetőségét.

A hónap műtárgya

2020. október

Szokatlan éremlelet a Petőfi Múzeum

pincéjéből

Az 1984-es állandó kiállítás rendezésekor a múzeumi épület pincéjében kapott helyet a kerámiaművességet az őskortól a középkorig bemutató tárlat. Az agyagművesség változását ezredéveken át követő vitrin a helyiség közepén helyezkedett el, kialakítását tekintve pedig tégla alapra elhelyezett, felső sarkaiknál csavarral rögzített üveglapokból állt. Az illesztések közötti rések alkalmat adtak arra, hogy a látogatók pénzérméket csúsztassanak a vitrinbe. Az alábbiakban felsorolt érmék 1989 októberében kerültek kiemelésre: Érme Darabszám Keltezés Származási hely 50 garas 1 1982 Ausztria 2 sztotinka 1 1962 Bulgária 25 haller 1 1962 Csehszlovákia 20 haller 1 1980 Csehszlovákia 10 haller 4 1967, 1978 (2db), 1982, 1986 Csehszlovákia 1 korona 1 1973 Dánia 1 márka 1 1978 Finnország 20 penni 1 1963 Finnország 10 penni 1 1972 Finnország 2 zloty 1 1960 Lengyelország 50 garas 1 1957 Lengyelország 5 pfennig 1 1980 Németország 15 ban 2 1960, 1975 Románia 10 ban 1 1986 Románia 2 kopejka 2 1961, 1980 Szovjetunió Sajnos arról nem maradt feljegyzés, hogy pontosan mennyi idő alatt gyűlt össze ez a rendhagyó numizmatikai leletegyüttes, de érdekes képet fest a renitens érmedobáló múzeumlátogatók összetételéről a 80-as évek végén. A pénzek között ugyan többségben vannak a keleti blokk országai által kibocsájtott érmek, de nem elhanyagolható mennyiségben találunk nyugati valutát is. Az osztrák és német váltópénzek előfordulása papírforma eredménynek mondható, de a Skandináv jelenlét már kevésbé, sőt a mostani helyzetre vetítve kijelenthetjük, hogy a 2010-es években nem találkoztunk dán, vagy finn látogatókkal a múzeumban, míg némettel, vagy osztrákkal igen. Az sem meglepő, hogy a legközelebbi szomszédos államból, a mára már feloszlott Csehszlovákiából származik a legtöbb érme, az viszont érdekesség, hogy a többi szomszéd közül csupán az egyik valutája hiányzik a kollekcióból, mégpedig a volt Jugoszláviáé. Végezetül elmondható, hogy mostanra teljesen kiveszett ez a fajta múzeumlátogatói szokás, legalább is Aszódon. Igaz, hogy az említett pincében elhelyezkedő kiállítás már lebontásra került, de továbbra is akadnak olyan installációs hézagok, melyek lehetőséget kínálnak az érmék becsúsztatására. Talán jobb is így, mivel egy üvegvitrin megbontása nem pár perces feladat.
Leírás letöltése Leírás letöltése Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Tyúktolvaj az Árpádok korából

A múzeum számos gyűjteménye közül a legújabban létrehozott, az archeozoológiai nevet viseli. Az elnevezés a régészet egy résztudományát jelöli, mely az állatcsontok kutatásához kapcsolódik. Az archeozoológiai leltárkönyvben szereplő 232 tétel viszonylag kevésnek mondható a régészeti gyűjteményhez képest is (74.894), de ne tévesszen meg senkit az alacsony szám, mert ez az aprócska kollekció számos érdekességet tartogat a kutatók számára. Közülük az egyiket hoztuk el az olvasóknak: egy az Árpád-korból származó menyét koponyát. A lelet 2006- ban került elő egy távvezeték létesítés kapcsán történő leletmentő ásatáskor a Dánytól délkeletre található Szentkirály nevezetű középkori falu helyéről. A képen látható koponya tulajdonosa valamikor a XII-XIII. század tájékán keseríthette a Szentkirályiak életét, hiszen ennek az apró, de fürge ragadozónak kedvelt vadászterülete volt a tyúkól, ahonnan előszeretettel zsákmányolt csibéket és tojásokat.
Képek letöltése Képek letöltése

1956 - október 23.

Emléktárgyak a forradalomból

Az 1956-os forradalomból viszonylag kevés tárgyi emlék található a múzeumunkban, bár a történeti dokumentum gyűjteményünkben akad néhány röplap, melyet az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság terjesztett. Ez a szervezet 1956. október 25-én alakult meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pesti Barnabás utcai épületében. A többnyire bölcsészhallgatókból álló tagság a békés átmenet híve volt, a szovjet intervenció idején is ellenezték a fegyveres harcot. A történeti tárgyi gyűjteményünkben található olyan emlék is, mely nem a forradalmárokhoz köthető, hanem a karhatalomhoz. A képen látható kitüntetés hivatalos megnevezése a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem és azok kaphatták, akik a forradalom leverésében jeleskedtek. Viselését a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény 1991. augusztus 1-jei hatállyal megtiltotta.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Sárkányfejes kovácsfújtató története

Az ipartörténeti kiállítás egyik becses darabja az 1753-as keltezésű sárkányfejes kovácsfújtató, mely Domonyból, Salkovszki József hagyatékából származik. A keltezés időszakából több adatunk is van arról, hogy működött kovácsműhely Domonyban. A 18. században a különböző feljegyzések többször is említést tesznek kovácsmesterséget gyakorló személyekről a településen. Az 1728-as dicalis összeírásban már szerepel a beszédes családnevű Kovács János, aki ezt a foglakozást űzte. Az 1758/59-es taxalisták összeírásánál is találkozhatunk kováccsal. A Salkovszky család is több generáció óta tevékenykedett ebben a szakmában. Az 1924-es kiadású Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtárában domonyi kovácsként szerepel Salkovszky Ferenc. Ugyanő megtalálható Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára 1930/1931-es kiadásában is. A domonyi fújtató és Salkovszki József műhelyének több szerszáma 1976-ban került a múzeumunk történeti tárgyi gyűjteményébe és a hagyaték nagy része 1984 óta látható az ipartörténeti teremben.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Szokatlan műtárgy - Márton nap

Közelgő Márton nap alkalmából, egy abból a szempontból szokatlan műtárgyat mutatunk be, hogy a névadó szent életéhez, vagy éppen a vonatkozó népszokásokhoz semmi köze, ugyanakkor mégsem lehet elmondani, hogy ne lenne kapcsolódási pont Tours-i Szent Márton és egy hozzávetőlegesen 1800 éves szarmata üvegkancsó között. Ez a pont pedig nem más, mint a hévizgyörki öregtemplom, mivel Szent Márton tiszteletére szentelték fel és oltárképén is a nevezett személy látható. A hévizgyörki középkori templom 1985-ös feltárásának legváratlanabb eredménye volt a nyugati hajófal alatt elhelyezkedő rangos, szarmata női sír megtalálása. Már maga a feltárás is rendkívüli régészeti munka volt, mivel az alapozás alá oldalról kellet behatolni és kiemelni a leleteket. Az ásatás Tari Edit régész vezetésével és az aszódi Petőfi Múzeum közreműködésével zajlott. A női csontváz jobb bokája mellől került elő az igazi ritkaságnak számító 17 cm magas üvegkancsó. A tárgy sötétlila színű, felmagasodó füllel, csücskös kiöntővel, alacsony talppal. Nemes formája a klasszikus görög edényfajtát, az oinokhé-t idézi, melyet leginkább bor felszolgálásához használtak. Kis-ázsiai, vagy Fekete-tenger melléki görög műhely terméke lehet a Kr. u. II. század harmadik harmadából. A lelet értékét növeli, hogy egyedüli darab a korszakból Magyarországon.

Érdekességek

A dányi avar sírlelet

A dányi avar sírlelet megtalálása nem idéz kalandregényeket, vagy hollywoodi filmeket, de példamutató emberi magatartást annál inkább. 1975. március 4-én csörrent a telefon Asztalos István múzeumigazgatónál. A vonal másik végén Dr. Fabó István jelezte, hogy a dányi mezőgazdasági termelőszövetkezet területén a takarmányszárító olajtartályának a gödrét ásva valamilyen sírt találtak a munkások. A kötött agyagos talajban 3 méter mélyen egy avar férfi sírja rejtőzött. A fej mellé egy vörösre égetett amfórát helyeztek, mely a Bizánci Birodalomból kerülhetett az Avar Kaganátus területére. A többi melléklet viszont már helyi kézművesek terméke volt: nyílhegyek, kés és egy deréköv maradványai. Ez utóbbi igen míves munka, az övet díszítő arany lemezkéket gömbsor keretbe foglalva, vésett nemzetségjelekkel látták el, a hozzájuk tartozó ezüstcsat pedig pajzs alakú öntvény volt. A sír a VII. század első feléből származik. A tárgyakat az 1975. évi múzeumi hónap kapcsán Asztalos István mutatta be a nagyközönségnek egy ünnepség keretében a dányi falumúzeum udvarán (lásd: a mellékelt képek). Azóta a múzeumunk állandó kiállításának a népvándorlás korát ismertető tárlójában kaptak helyet az épület földszintjén a harmadik terem egyik sarkában.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

A matricula lapjain megbújó történetek

Ékes példa a 19. század Magyarországának társadalmi mobilitására, hogy tehetséggel és szorgalommal egy aszódi csizmadia fiából akár még ügyvéd, majd királyi közjegyző is lehetett. A szóban forgó személy Jankovits Pál, aki 1824. december 4-én született Galgagyörkön, édesapja Jankovits Pál csizmadia, édesanyja Matsitska Mária. A család nem sokkal ezután Aszódra költözött, ahol még további hat gyermekük született. Az ifjabb Pált később beíratták a helyben lévő és igencsak jó nevű latin iskolába, ahol az 1837/38-as tanévben Petőfi Sándor diáktársaként koptatta a padot (lásd a matricula vonatkozó oldalát: 24. Jankovits Paulus, 40. Petrovits Alexander). Gödöllőre már, mint jegyző került az 1860-as években, ahol később ügyvédként praktizált, végül királyi közjegyző lett, közben családnevét Jánosyra változtatta. A névváltoztatási kérelmében aszódi születésűnek vallotta magát. Az adatokért köszönet illeti Jánossy Béla családfakutatót, akinek kérésére a héten sikerült azonosítani, hogy a latin iskola anyakönyvének vonatkozó oldalán szereplő Jankovits Paulus és Jánosy Pál ugyanaz a személy.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Járványügy a 20. század elején

Kapcsolódó tárgyak a Petőfi Múzeum

gyűjteményében

Manapság természetesnek vesszük, hogy az orvosi fecskendők jó minőségűek, a sorozatgyártásnak köszönhetően pedig nagy tömegben állnak az egészségügyben dolgozók rendelkezésére, ráadásul többnyire egyszer használatosak, ezért a tisztítással sem kell bajlódni. Nem így volt ez a 19-20. század fordulóján. Egészen 1906-ig az orvosi fecskendők minősége nem volt teljesen megfelelő. Ekkor a berlini székhelyű Dewitt & Herz gyár előállt a Rekordspritze nevezetű eszközzel mely 2 fontos kívánalomnak felelt meg: könnyen szétszerelhető és ezért tisztítható, ugyanakkor szivárgásmentesen záródó pumpával rendelkezett. Ráadásul az átlátszó, hőálló üvegből készült középső részt könnyű volt ellátni mértékegységet mutató jelzéssel. Ennek köszönhetően Európában és Amerikában a legkedveltebb márkának számított a 20. század első felében. A képen látható tárgy is egy ilyen eredeti, a két világháború közötti időszakban használt Record fecskendő, mely egy orvos hagyatékából származik. Az Edward Jenner által a 18. század végén kifejlesztett himlő elleni védőoltást még nem fecskendővel juttatták a szervezetbe, hanem a bőrbe karcolták. Erre a 20. század elején már speciális oltó-tollakat használtak, melynek formája hasonlított az írótollhoz, így nem meglepő, hogy Magyarországon az erre szakosodott 1895-ben Schuller József által alapított Aczél írótollgyárban készítették, mely az 1948-as államosítás után Írószergyár néven működött tovább 1990-ig. A képen egy Schuller féle oltó-toll látható, a már előbb említett orvosi hagyatékból. Utolsó érdekességként egy 1928-as utánvétes jegyzék látható, melyet a Dr. Pápay-féle Oltóintézet és Szérumtermelő R.T. állított ki 1928-ban az aszódi Petőfi Realgymnasium részére. A megrendelt termék 25 adag himlőnyirok, mely egyszerűen előállítható és jól tárolható vakcina alapanyag volt.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Érdekesség raktárunkból

Az Aszódon megtalált lengyeli kultúra déli kapcsolatairól árulkodik ez a butmir-edény (magasság: 11 cm, max. átmérő: 9,7 cm). A sárgás színű, vékony falú, behúzott szájú kerámia a papi földek 179. számú sírjából került elő. Az enyhén ívelt alsó rész kónuszosan kiszélesedő boltozatos, gomba formájú felső részben végződik, melyet a száj pereme körül, a hasi törésen és a két vonal felénél bütykök díszítenek. Alakja a Butmir kultúra edényeivel mutat egyezést, ezért a szakirodalom erről nevezte el ezt a típusú kerámiát. A neolitikumban a Butmir kultúra egyidejűleg, párhuzamosan létezett a lengyeli kultúrával. A mai Bosznia területén, a Boszna folyó partjain Szarajevó és Zavidovići között helyezkedett el. Jellegzetes edényei a tőle északra található lengyeli kultúra és a keleti szomszédja a Vinča kultúra leletei között is előfordultak, ami kapcsolatot feltételez ezen újkőkori népességek között. A képen látható kerámia az 1970-es években a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításában volt megtekinthető, jelenleg a Petőfi Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagítja.

Érdekességek

Vasútállomás - vendéglő

Az aszódi vasútállomás vendéglőjének megnyitását 1901 augusztusára tervezték, mikor is a régi indóház felújítási munkálatai befejeződtek Ring József hatvani műépítész tervei alapján. Azonban a Magyar Királyi Államvasutak utasainak még egy kicsit várniuk kellett, hogy éhségüket az aszódi állomáson enyhíthessék. Csak öt hónappal később, 1902 januárjában nyílt meg a resti, melynek első bérlője Szcepanovszky Zsigmond jó hírnevű budapesti vendéglős volt. Az állomást még két alkalommal átépítették, 1936-ban és 1941-ben. Az itt látható kép az utóbbit követő évben készült (1942) az aszódi vasúti vendéglő konyhájában.

Érdekességek

Künsztler János - Iskolai sportélet Aszódon

A képeken látható személy Künsztler János (1873-1945) az evangélikus gimnázium nagyrabecsült tornatanára, aki a trianoni békediktátum miatt, volt kénytelen otthagyni a selmecbányai líceumot és 1920-tól az újonnan szervezett tornatanári állást töltötte be Aszódon. Egészen 1933-ig, nyugdíjba vonulásáig szervezte a helyi iskolai sportéletet, ő volt a cserkészcsapat első parancsnoka, valamint az Aszódi Levente Egyesület főoktatója. Első világháborús tevékenységéről keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy harctéri szolgálatot teljesített, melyért még IV. Károly király is személyes dicséretben részesítette. Az erről készült eredeti felvétel fotótári gyűjteményünket gazdagítja, míg Künsztler János portréja (olajfestmény, 60x75 cm) – melyet Velten Armand, az evangélikus gimnázium művész-tanára festett – történeti tárgyi gyűjteményünkben található.

Érdekességek

Farsang - fánkos tál

A farsanghoz kapcsolódóan bemutatjuk gyűjteményünk egyik ezen időszakhoz köthető becses darabját. A képen látható fánkos tál (átmérő: 37 cm) gyöngyösi, vagy pásztói keramikus műhelyéből kerülhetett ki a 19. század közepén. Fehér alapszínű mázzal bevont, felálló pereme és öble szélén kék csík fut végig. Széles peremén kék virágok, sárga csúccsal és zöld levelekkel adják az ismétlődő mintát. Öblében kéttornyú templom (Szent Bertalan templom, Gyöngyös), kétoldalt kék életfával, alatta virágok, felette az évszám: 1840. Egészen a 20. század közepéig volt használatban Ikladon. 1978-ban került a múzeum gyűjteményébe, törött, hiányos állapotban. A restaurálás folyamán kiegészítésre és ragasztásra került. A pótlás csupán a templom és az alatta futó minta egy részét érintette. A farsangi időszakban vízkereszttől hamvazószerdáig gyakran kerülhetett az ebédlőasztalra ez a tál, hiszen ekkor volt szokás a fánk fogyasztása.

Érdekességek

A farsang ideje

A vízkereszttől húshagyókeddig tartó időszak a farsang ideje. A magyar népi kultúrában hagyományosan ekkor kerülnek megrendezésre a különböző mulatságok, melyek közül az egyik jellemzően ilyenkor tartott típus az álarcosbál. Habár eredetét tekintve a középkori német polgári hagyományból építkezik, mégis újkori párhuzamai megtalálhatóak a magyar folklórban. Vidékünkön is akad népi hagyomány, mely álarcos mulatsághoz sorolható: a galgamácsai maskurázás. Ugyanakkor a 20. század első felében a magyar polgárság körében is népszerű szórakozási forma volt az álarcosbál. Erre hoztunk egy példát, mely az aszódiaknak is tartogat érdekességet, habár helyszínét tekintve nem helyi vonatkozású a kérdéses fotográfia. Az itt látható csoportkép 1935-ben készült a budapesti Fészek Klubban, a képzőművészek jelmezbálján. A képen látható aszódi vonatkozás az alsó sor közepén ül törökülésben, karba tett kézzel és Morzsa-Morhardt Gyulának (1905-1945) hívják. Helyi származású szobrászművész, kinek alkotásaival városunkban is találkozhatnak a kedves olvasók. A nevéhez fűződik a Hatvani útnál a gimnázium területén található Petőfi szobor (1939), valamint a főtéren található Hősi emlékmű (1941). A két világháború között többször szerepelt fővárosi művészeti kiállításokon. Munkái többnyire pozitív fogadtatásban részesültek, de ígéretes karrierjét derékba törte korai halála.
A Fészek Klubbot 1901-ben alapították a művészek társas érintkezésének előmozdítása céljából. Maga az elnevezés egy betűszó, melynek feloldása a következő: Festőművészek, Építőművészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek és Komédiások klubja. Az alapítók között volt többek között Benczúr Gyula festő, Csortos Gyula színész, Kacsóh Pongrác zeneszerző, Lechner Ödön építész, Molnár Ferenc író, Stróbl Alajos szobrász és Szinyei Merse Pál festő is.
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Nagyböjti papi viselet Aszódon

Elérkeztünk a nagyböjt időszakához, melynek kapcsán előkerestünk gyűjteményünkből egy ehhez köthető különleges ruházatot. A képeken látható violaszínű miseruha az aszódi Szentháromság-templomban volt használatos a 20. század közepén. Ennek a szakrális öltözéknek a hivatalosan elterjedt megnevezése a kazula, mely eredetileg harangszabású, ujjatlan vagy elöl fölhasított bőr, esetleg posztó köpeny volt, amit az utazók az időjárás viszontagságai ellen viseltek. Az elnevezés latin eredetű, a casa kicsinyített formája, mely házikót, kunyhót jelöl. Az itt látható kazula klasszikus hegedű formájú szabásmintája ma már kevésbé elterjedt. A katolikus egyházban a színek használatának szabályozása a 12. században kezdődött. A középkor egyik legnagyobb hatású pápájához, III. Incéhez (1160–1216) köthető az első ilyen jellegű rendelet, mely már egy meglévő gyakorlatra hivatkozott. Az ekkor kanonizált színek a fehér, fekete, zöld és a piros. A viola (lila) csak a 13. századtól kezdi kiszorítani a feketét, mely a gyászszertartások színe volt, maradt. A viola a bűnbánat színe ezért a katolikus liturgiában, leginkább adventben és a nagyböjtkor használják. Ez utóbbi a húsvét előtti negyven nap, melykor a hívek bűnbánatot gyakorolnak és felkészülnek Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére.
Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Az aszódi papi-földek 1969-es feltárása

1969. június 23- szeptember 1. között zajlott egy nagyszabású leletmentő ásatás az aszódi papi-földeken, a késő neolitikus lengyeli kultúra telep- és temetőhelyén. Az ásatást nemcsak a jelentős régészeti elméleteket érintő problémák tisztázása indokolta, hanem az is, hogy a községi tanács hivatalos határozata értelmében, a lelőhelyen parcellázást vettek tervbe lakótelep létesítése céljából, ezért a feltárást az MTA Régészeti Intézet anyagi tervszerű fedezete mellett a Nemzeti Múzeum Adattára is támogatta a központi leletmentési keretből. A műveletet irányító Kalicz Nándor 1969. szeptember 4-én kelt jelentésében így szólt a nagyszabású munkálatokról: „Az ásatás elé azt a célt tűztem ki, hogy a korábbi években feltárt házmaradványok körül talált sírok rendszerét újabb sírok feltárásával megállapíthassuk. Ezért, szelvényeimet a korábbi évek nagyobb szelvénycsoportjához csatlakoztattam. Ilyen módon feltártam egy 1600 m²-es felületet, majd ehhez csatlakoztattam a telep hosszanti irányában egy 100 x 2 m-es árkot. Az ásatás során feltártam 80 sírt. Ezek közül 75 csontvázas, 2 szimbolikus és 3 hamvasztásos temetkezés volt. A hamvasztásos temetkezések (szórthamvas sírok) a legkorábbiak Magyarországon. Az idei ásatások során kialakult a korábban megállapíthatatlan temetkezési rendszer. A halottakat túlnyomó részben az ÉNy-DK-i irányban helyezték sírba, kisebb részben ÉÉK-DDNy-i irányítást alkalmazták, s mintegy 90%-ban a csontvázakat jobb oldali irányításban találtam meg. Feltűnően sok volt a gyereksír. A sírok nagy része mellékleteket tartalmazott. Két férfi sírban találtam vadkan állkapcsot s vadkan agyarlemezt s ezek közül az egyiken, amely a leggazdagabb sír volt két vadkanállkapocs is volt és fehér márvány buzogányfej, továbbá festett edények. A gazdag női sírokból tengeri kagylóból készített gyöngysorok, nagyobb kagylókból mellcsüngők és két sírból ugyancsak tengeri kagylóból készített karperecek kerültek elő, az edénymellékleteken kívül Igen sok sírban a csontvázakon okkerfesték maradványait találtam meg, s sok sírban az okkerfestéket külön edényben helyezték el. A két szimbolikus sírban a csontváznak megfelelő helyre szórták az okkerfestéket. A síredények igen gazdagon képviselik a lengyeli kultúra festetlen, festett és karcolt típusait. A sírok körül nagyszámú gödröt is feltártam rendkívül gazdag leletanyaggal. Ezekben a tiszai kultúra számos emléke is előkerült. A gödrök rendkívül sok szerszámot, illetve töredéket tartalmaztak, s ezek között az agancs- és csontszerszámok voltak túlsúlyban. A gödrökből számos idoltöredék is előkerült. Volt olyan gödör is, amelyben az állatcsontok között 7 kutyakoponya volt. A lelőhelyen feltártam egy hosszú keskeny árok részletét és számos, szabályos kerek vagy méhkasalakú gödör részletét. Ezek közül csak egyik tartalmazott néhány cserepet, mely alapján megállapítható volt, hogy ezek a szkítakorhoz tartoztak. A lelőhelyen óvatos becslés alapján ítélve is legalább 10.000 sír van. Igen nagy kár lenne ennek a késő kőkori kapcsolatok szempontjából is nagy jelentőségű lelőhelynek az elpusztulása.” Az 1969-es feltárást követően még számos alkalommal történtek kisebb-nagyobb ásatások az aszódi papi- földeken, hozzávetőlegesen az érintett terület 10%-át sikerült megásni. Sajnos a további kutatás szinte lehetetlenné vált a terület beépülése miatt. Az Aszódon feltárt lengyeli kultúra többezres tárgyi hagyatéka múzeumunk régészeti gyűjteményét gazdagítja, számos országos és nemzetközi kiállítást megjárt a tudomány számára felbecsülhetetlen értékkel bíró lelettel.
Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Kiszehajtás Aszódon (1979)

A húsvéti ünnepkör kapcsán vidékünkön is gyakorolták a kiszehajtást, mely egy téltemető népszokás. Ilyenkor a fiatal lányok egy felöltöztetett zsúpbábut, mint a nyomor, szerencsétlenség betegség megszemélyesítőjét vitték végig a településen, majd a határban elégették, vagy vízbe dobták. A kiszehajtás közben ilyen dalokat énekeltek: Elmehecc már, Kiszi Kati fenébe, Majd visszajön, Sódar Jancsi Kiszi Kati helyébe. Kivisszük a kiszit, Behozzuk a sódart, Kivisszük a rosszat, Behozzuk a jókat, Elmehecc már Kiszi Kati fenébe! A fenti Vankóné Dudás Juli által lejegyzett galgamácsai népdalt virágvasárnapon énekelték és egy régi nagyböjti étel a kiszi/kisze/kice (szlovákul kysel), a búza vagy rozs korpájából főzött savanyú leves kiviteléről és a sódar behozásáról szól. De mi is a sódar? Nem más, mint a húsvéti sonka, melyet a disznó mellső lábából, lapockájából főztek vagy füstöltek. A szó a német schulter (váll, lapocka) középnémet scholder változatának átvételéből származik, mely a hangrendi kiegyenlítődés jelenségének köszönhetően a magyar nyelvben sódarrá alakult. Ebben a konkrét esetben ez azt jelenti, hogy az „ol” „ó”-vá vált, mely más szavaknál is gyakran előfordul pl.: bolt/bót, nyolc/nyóc, volt/vót, valamint az „e”-ből „a” lett, a mély hangrendi harmónia kialakítása miatt. A dal tehát arról szól, hogy véget ért a nagyböjti időszak és lehet újra bőségesen étkezni. A mellékelt képek az 1979-es aszódi honismereti táborban készültek, mikor a résztvevők felelevenítették ezt a régi népszokást. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

A Künsztler hagyaték (múzeumi érdekesség)

Künsztler János (1873-1945) az evangélikus gimnázium nagyra becsült tornatanára, aki az első világháború után a csehszlovák hatóságok miatt kénytelen volt otthagyni a selmecbányai líceumot és 1920-tól az újonnan szervezett testnevelési tanszéki állást töltötte be Aszódon. Érdekesség, hogy őelőtte nem létezett ilyen irányú szakszerű oktatás az aszódi gimnáziumban, bár 1914-ben a tantestület soraiba került Lux Sándor (1888-1916) hivatásos tornatanár, de még mielőtt betölthette volna a pozíciót elkerült frontszolgálatra, ahonnan sajnos nem tért vissza. Künsztler János is harcolt az első világégésben, sőt érdemei elismerése okán még magával IV. Károly királlyal is találkozhatott, de a háború végén nem térhetett vissza korábbi állásába, így a felvidéki pedagógusok mentsvárává váló aszódi gimnáziumba került. Künsztler 1920-tól egészen 1933-ig, nyugdíjba vonulásáig szervezte a helyi iskolai sportéletet, ő volt a Petőfi- cserkészcsapat első parancsnoka, valamint az Aszódi Levente Egyesület főoktatója. Ezzel kapcsolatos tevékenységeiért több emlékplakettet is kapott, melyek később az aszódi múzeum tulajdonába kerültek. Az egyik ilyen elismerés a középiskolai sportéletet összefogó 1929-ben államilag alapított szervezet, a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja által adományozott bronz plakett, melyen egy Horatius idézet olvasható: „dulce et decorum est pro patria mori”, vagyis „édes és dicső dolog a hazáért feláldozni az életet”. A KISOK szervezésében valósultak meg a két világháború között az országos középiskolai sportversenyek, melyeken Künsztler tanítványai többször is igen szép eredményeket értek el, így nem csoda, hogy tevékenységét ez a szervezet is elismerte. Másik plakettjét az Aszódi Levente Egyesülettől kapta 1933-ban a 10 éves főoktatói tevékenységéért. A márványlapra erősített bronz öntvény Holló Barnabás Wesselényi-domborművének másolata, mely a báró az 1838 márciusában bekövetkezett nagy pesti árvízkor tanúsított hősies viselkedésnek állít emléket. Az 1905- ben felavatott eredeti mű ma is látható a budapesti Ferences templom északi oldalfalán. A plaketten olvasható a Szebb jövőt! felirat is, mely 1926 óta volt a levente mozgalom hivatalos köszönése. Habár a cserkészet és a leventemozgalom kapcsolata elég viharosnak mondható, különösen az 1930-as évek végétől, Aszód mégis szép példája a békés, nem felülről irányított összefonódásnak, hiszen Künsztler mindkét helyi szervezetben oroszlánrészt vállalt az alapításban és a működtetésben. Mindkét plakett Ludvig József éremverő budapesti üzemében készült, mely csak úgy hirdette magát, hogy „az összes nagy egyesületek és szövetségek szállítója”. A hagyaték kiemelkedő darabja Künsztler János portréja (olajfestmény, 60x75 cm), melyet Velten Armand (1890-1973), az evangélikus gimnázium művész-tanára festett. Ő Künsztlerrel majdnem egy időben került Aszódra és szintén rendkívüli hatású pedagógus volt, neki köszönhetően virágzott fel a művészeti oktatás a gimnáziumban. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Lengyel-magyar barátság napja

Ezen a héten nekünk magyaroknak több ok miatt is Lengyelország került a figyelem középpontjába: egyrészt március 23-án volt a lengyel-magyar barátság napja, másrészt csütörtökön mérte össze erejét a két ország labdarúgó válogatottja is. Ennek kapcsán megvizsgáltuk milyen lengyel vonatkozású tárgyaink is vannak történeti gyűjteményünkben és összeállítottunk egy válogatást az érdekesebb darabokból. 1. Első világháborús Lengyel sapkajelvény: koronás pajzson kitárt szárnyú, láncos lengyel sas, lába alatt napkorong, előtte zászló és kard. Évszám a korona alatt "1914" alsó részen "16" és "VIII" a nap és hónap jelölés. Hazafias jelvény, amelyet az első világháború idejében adott ki Krakkóban az 1914. augusztus 16-án alakult Legfelsőbb Nemzeti Bizottság (Naczelny Komitet Narodowy), mely a Régenstanács 1917-es felállításáig kormányozta a megszállt lengyel területeket. 2. Lengyel fegyvertestvériségi érem: a kitüntetést a Lengyel Népköztársaság fegyveres erőinek és más szocialista országok hadseregének katonáinak, valamint a Lengyel Népköztársaság és más szocialista országok állampolgárainak ítélték oda, mint a barátsági kötelékek megerősítésében szerzett érdemek jelképét. Ezt a kitüntetést leginkább a varsói szerződésben résztvevő országok katonái kapták az együttműködés jegyében „a szocialista országok hadseregei között a békéért és a szocializmusért folytatott közös küzdelemben.” 3-4. Lengyel katonai sapkajelvények a 20. század második feléből. A fehér sas Lengyelország címerállata. A legenda szerint Lech a lengyel állam megalapítója napnyugtakor meglátott egy aranyszárnyú fehér sast a fészkén ülni és annyira megtetszett neki, hogy azon a helyen telepedett le, a sast pedig jelképéül választotta. Ezt a szimbólumot államszocializmus idején is használták a lengyelek, csak a koronát eltávolították a címerről. Írta: Klamár Balázs
1.
2.
3.
4.

Érdekességek

Húsvét

A Galga-mentén a húsvéti ünnepkörhöz kötődő tevékenységek többnyire egyezést mutatnak az országosan elterjedt népszokásokkal, mint a locsolkodás, tojásfestés stb. Feljegyzések szólnak arról is, hogy az ünnepkörhöz kötődő egyes dolgok a 20. század közepére teljesen kimentek a divatból, mint például a templomi sonkaszentelés. Persze ez nem meglepő, mivel az államszocializmus idején nem nézték jó szemmel a valláshoz kapcsolódó szokásokat. A helyzet azonban nem egyszerűsíthető le ennyire, mivel tudjuk, hogy a sonkaszentelés volt, ahol már a 30-as években kiment a divatból, mint pl.: Kartalon. Az országosan elterjed húsvéti szokások alól kivételt képez a galgamácsai maskurázás, mely a farsangból visszamaradva az álarcos alakoskodást a húsvét hétfői teendők közé emeli. Erről fest érzékletes képet Vankóné Dudás Juli önéletrajzi írásában: Felöltöztek maskurának az öntözködés után, lent a faluvégen. Odavitték a falu szélső házához a maszkájukat. Ott egymást elkészítették és ebéd után útraindultak. Az utcán — mind a két soron — végigmeneteltek. Mindenfélét alakítottak. Volt közöttük medve, aki táncolt egész úton, cigányasszony a férjével, purdé a hátukon, óriási kosár a kezükben, amibe szedték a friss tojást. Minden háznál kaptak, várták is őket vele. Ha valakinek nem volt, vett, hogy adhasson a maskuráknak. össze is szedegettek, 1000 db-ot is. Eladták a kereskedőknek és az árán mulattak este a bálban. 20—30 legény volt maskurának öltözve. Gyerekeket is beöltöztettek. Volt aki boszorkát játszott seprőnyélen, barátot, csendőrt, orvost, baktert ki milyen humorral tudta szórakoztatni a közönséget. A harmonikás szamár hátán ült. A legénybírók ráncolt bőgatyában voltak. Ezt külön hozzáfűzte apám: „Akármilyen hideg volt, gatyában kellett menni. Ha korán volt húsvét, bizony fáztunk. Alólra vettük a nadrágot, a tetejére a gatyát. Akkor is gatyába mentünk." A legény bírók nem öltöztek be maskurának, mert ők voltak a legények eleje, ők irányították a többit. Vállukon vitték a faragott rudat, amelyre a lányok sonkát, szalonnát akasztottak. Nem a locsolásnál vendégelték meg őket, mint ma, hanem odaadták nékik délután. Este a zenészek is ebből vacsoráztak. Tudomásom szerint ez a maskurázás máshol farsangon van, csak mi vagyunk egyedülállók, hogy húsvétkor tartjuk. A képeken az 1961-es galgamácsai maskurázás látható. Írta: Klamár Balázs
Indul a maskurás kocsi.
Húsvéti maskurák.
Cimbalmos legények.

Érdekességek

Szentek járvány idején

A katolikus egyháznál bevett gyakorlat a közbenjáró szentekhez való fohászkodás. Koronavírus-járvány ügyében is több segítő szenthez imádkozhatnak a hívők, közülük az egyik Gonzaga Alajos, kinek tiszteletére a Galga-mentén is akad példa. Gonzaga Szent Alajos 1568-ban született a lombardiai Castiglione várában, hercegi családból. 17 éves korában belépett a Jezsuita rendbe. Egész életén át kitűnt jámbor és puritán életmódjával. 1591-ben pestisbetegek ápolása közben halt meg Rómában. XI. Pius pápa az ifjúság pártfogójává tette, ugyanakkor a járványos betegségben szenvedők is gyakran fohászkodtak hozzá. Tisztelete Magyarországon a XVIII. században virágzott, főleg olyan vidéken, ahol jezsuiták működtek. Kápolnája van a székesfehérvári Ciszterci templomban (Nagyboldogasszony- és Nepomuki Szent János-templom), továbbá Garábon, az egykori premontrei apátság romjain, Egerben pedig templomi oltárkép őrzi emlékezetét. Népszerűségét a koronavírus-járvány erősítette, újította meg. A Galga-mentén is található példa erre a jelenségre, a szomszédos Kartalon 2020-ban állítottak a szentnek szobrot a következő felirattal: Szent Alajos (1568-1591) aki járvány idején feláldoztad életedet a betegekért. Könyörögj érettünk. Állíttatta Tamási József plébános korona vírus idején, 2020-ban. Történeti gyűjteményünkben is akad a szenthez köthető tárgy: Alajos halálának 300. évfordulójára kiadott érme, melyet a Rómába zarándokló katolikus hívek kaphattak 1891-ben. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Mauzóleum

A Műemlékvédelmi Világnap alkalmából előkerestük fotótári gyűjteményünkből az aszódi izraelita temető 1991-es műemléki rekonstrukciójának képeit. Településünk egykori zsidó polgárainak története a 18. század elején kezdődött. Néhány évtized múlva a gazdasági fellendülésnek köszönhetően már jelentős izraelita népességről beszélhetünk Aszódon. Az 1748/49. évi adóösszeíráskor 27 családfővel és összesen kb. 150 zsidó lakossal számolhatunk. A gyors lélekszám növekedés miatt szükség volt temetőt létesíteni. Erre feltételezhetően a század közepén került sor az akkori település szélén. Azóta a város terjeszkedésének köszönhetően az izraelita temető a mai lakóövezet közepére került, noha helyváltoztatás nem történt, csak Aszód nőtte körbe a sírkertet. A domboldalon elhelyezkedő aszódi zsidó temető látképét a Schossberger mauzóleum uralja, melyet báró Tornyai Schossberger Rezsőné építtetett szüleinek 1913-ban. A mauzóleum tervezője Baumhorn Lipót neves fővárosi építész volt, aki a századfordulón számos jelentős vidéki és Budapesti zsinagógát jegyzett. Stílusára leginkább a szecesszió és az eklektika keveréke volt jellemző, ami visszaköszön a Schossberger mauzóleum kinézeténél is. A sírkertnek mostoha sors jutotta 20. század második felében. A holocaust után a zsidóság nem tért vissza Aszódra, ezért a temető állapota nagyon leromlott. A bajt csak tetézte, hogy az 1970-es évek közepén általános iskolás gyerekek felgyújtották a mauzóleum kupoláját, mozdítható köveit pedig ledöntötték. Változást az 1991- es műemléki helyreállítás hozott. Az Aszódi Városszépítő Egyesület Asztalos Tamás vezetésével megtisztította az elburjánzó növényzettől a temető egész területét és önkéntesek segítségével újjáépítették a mauzóleumot. Az azóta eltelt negyed évszázad során a temető állapota sajnálatos módon ismételten leromlott. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Május 1.

Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel. A követelés érvényre juttatása végett több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket. Habár 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21-éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, hogy a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen. Akciójuk sikerrel zárult, még csak a fizetésük sem lett kevesebb a rövidebb munkaidő ellenére, így egyben a világon első alkalommal sikerült egy szervezett munkáscsoportnak bármiféle sikert is elérni retorziók nélkül. Ez a siker is nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését. Az Egyesült Államokban már 1894 óta nemzeti ünnep a munka ünnepe, de a más országokban szokásostól eltérően szeptember első hétfőjén tartják. Franciaországban 1919 óta, Svédországban 1939 óta, Brazíliában 1924 óta nemzeti ünnep a munka ünnepe. Napjainkban a világ több mint 160 országában ünnepnap május elseje. (Forrás: Wikipedia) Néhány képet megőriztünk a múltból…

Érdekességek

Ágyúhüvely

1945. május 8-án lépett életbe a német hadvezetés feltétel nélküli kapitulációja, ezért Európában ekkor tartják a második világháború befejeződésének emléknapját. Oroszországban és a szovjet utódállamokban hivatalosan egy nappal később, május 9-én emlékeznek meg, mivel Zsukov marsall ekkor ratifikálta a megállapodást. Ebből az alkalomból egy második világháborús emléktárgyat választottunk gyűjteményünkből. Ez a 75 mm-es ágyúhüvely megjárta az orosz frontot és a leleményes magyar katonák vázát készítettek belőle, melyet 1943-ban emlékül ajándékoztak Belán Pál őrmesternek.
Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Csillagászat

A Csillagászat Világnapja 2021-ben május 15-re esik. Ez az ünnep nem rögzített dátumos, hanem minden évben április és május közepe között, a hold első negyedét megelőző szombaton tartják. Ebből az alkalomból előkerestük fotótárunkból a kiskartali csillagdáról készült képeket. A csillagvizsgáló épületét báró Podmaniczky Géza építtette 1886 nyarán, Konkoly Miklós tervei alapján. Feleségével, gróf Dégenfeld-Schomburg Bertával rendszeresen végeztek itt megfigyeléseket évtizedeken keresztül. Számukra ez több volt múló úri passziónál, tevékenységüket gondosan lejegyezték, publikálták. Tudományos munkásságukról a korabeli sajtó is gyakran tudósított. 1888 június 17-én a Pesti Hírlap hasábjain arról olvashatunk, hogy a Kiskartalon június 12-e óta „a tudományra nézve oly fontos földrajzi hosszúsági fokok különbségének meghatározása végett Kis-Kartal, Ó Gyalla és Herény közt megfigyelések eszközöltetnek. A nemes báró, ki e célra saját költségén Aszód-Kartal közt egy távirdai vezetéket állíttatott fel, mely az ő csillagdáját éjjelenkint az ógyalla-herényi csillagdával köti össze, maga vezeti a megfigyeléseket”. Dégenfeld-Schomburg Berta nővére egyébként Tisza Kálmán felesége volt, így a rokoni szálnak köszönhetően maga a miniszterelnök is rendszeresen megfordult a kiskartali csillagdában. Ilyenkor utazásához Aszódig a vasutat választotta, ahonnan lovaskocsin továbbhajtatott Géza báróékhoz. A képen látható Dégenfeld-Schomburg Berta kiskartali 35.000 kötetet tartalmazó könyvtárában, mely később az evangélikus egyház tulajdonába került. A csillagda berendezése az első világháborút követő zavaros időszakban részben megsemmisült, a maradék műszereket a család az 1922-ben létesített Budapest-svábhegyi Csillagvizsgálónak adományozta. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Gyermeknap – régi gyermekjáték

A versegi illetőségű Marton Pálné (1923-2006) 1977-es tavaszi gyermekjátékokat számba vevő kéziratában érzékletes képet fest arról, hogy mennyire kevés dolog is elég volt a két világháború közötti Magyarországon a falusi gyerekek szórakozásához. Manapság szinte elképzelhetetlen, hogy akár egy marék föld is egész napos kikapcsolódást nyújthatott a száz évvel ezelőtti gyermekvilágnak: „Öklömnyi sarat addig gyúrtunk, masszíroztunk, amíg szilárd egybetapadó sár lett belőle, majd bögreformára mélyítettük és az alját vékonyra húztuk. A sárbögrét a jobb kézbe fogva, száját a föld felé fordítva, teljes erővel csaptuk a gyalogútra, közben csúfolódó szavakat kiabáltunk. az én bögrém olyat szóljon, mint a Jancsi segge, még annál is nagyobbat, mint a Jóska valaga. S a gyerekek egymást túlkiabálva versenyeztek abban, kinek a sárbögréjén lett az ütés által nagyobb lyuk, és durrant nagyobbat is. Meg nem unható játék volt a pukkantás, ám este, mikor az utcáról bekerültünk, lett szidás, rívás is, mert fülig sárosak voltunk, és a szidás mellé néhány nyakleves is kijárt.” A sárbögre pukkasztás, mint hagyományos gyermekjáték a Galga mentén később is előbukkant a néprajzi kutatások alkalmával. 1984 júniusában Bathó Edit etnográfus Bagon fotózott ilyen tevékenységet, mely fotótári gyűjteményünkbe került.
Írta: Klamár Balázs

Korábbi írásaink 2020.09. - 2021.05.

Aszódi Integrált Kulturális Intézmény
Aszódi Integrált Kulturális Intézmény weboldala. Indult 2020 őszén.

A hónap műtárgya

2020. október

Szokatlan éremlelet a Petőfi Múzeum

pincéjéből

Az 1984-es állandó kiállítás rendezésekor a múzeumi épület pincéjében kapott helyet a kerámiaművességet az őskortól a középkorig bemutató tárlat. Az agyagművesség változását ezredéveken át követő vitrin a helyiség közepén helyezkedett el, kialakítását tekintve pedig tégla alapra elhelyezett, felső sarkaiknál csavarral rögzített üveglapokból állt. Az illesztések közötti rések alkalmat adtak arra, hogy a látogatók pénzérméket csúsztassanak a vitrinbe. Az alábbiakban felsorolt érmék 1989 októberében kerültek kiemelésre: Érme Darabszám Keltezés Származási hely 50 garas 1 1982 Ausztria 2 sztotinka 1 1962 Bulgária 25 haller 1 1962 Csehszlovákia 20 haller 1 1980 Csehszlovákia 10 haller 4 1967, 1978 (2db), 1982, 1986 Csehszlovákia 1 korona 1 1973 Dánia 1 márka 1 1978 Finnország 20 penni 1 1963 Finnország 10 penni 1 1972 Finnország 2 zloty 1 1960 Lengyelország 50 garas 1 1957 Lengyelország 5 pfennig 1 1980 Németország 15 ban 2 1960, 1975 Románia 10 ban 1 1986 Románia 2 kopejka 2 1961, 1980 Szovjetunió Sajnos arról nem maradt feljegyzés, hogy pontosan mennyi idő alatt gyűlt össze ez a rendhagyó numizmatikai leletegyüttes, de érdekes képet fest a renitens érmedobáló múzeumlátogatók összetételéről a 80-as évek végén. A pénzek között ugyan többségben vannak a keleti blokk országai által kibocsájtott érmek, de nem elhanyagolható mennyiségben találunk nyugati valutát is. Az osztrák és német váltópénzek előfordulása papírforma eredménynek mondható, de a Skandináv jelenlét már kevésbé, sőt a mostani helyzetre vetítve kijelenthetjük, hogy a 2010-es években nem találkoztunk dán, vagy finn látogatókkal a múzeumban, míg némettel, vagy osztrákkal igen. Az sem meglepő, hogy a legközelebbi szomszédos államból, a mára már feloszlott Csehszlovákiából származik a legtöbb érme, az viszont érdekesség, hogy a többi szomszéd közül csupán az egyik valutája hiányzik a kollekcióból, mégpedig a volt Jugoszláviáé. Végezetül elmondható, hogy mostanra teljesen kiveszett ez a fajta múzeumlátogatói szokás, legalább is Aszódon. Igaz, hogy az említett pincében elhelyezkedő kiállítás már lebontásra került, de továbbra is akadnak olyan installációs hézagok, melyek lehetőséget kínálnak az érmék becsúsztatására. Talán jobb is így, mivel egy üvegvitrin megbontása nem pár perces feladat.
Leírás letöltése Leírás letöltése Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Tyúktolvaj az Árpádok korából

A múzeum számos gyűjteménye közül a legújabban létrehozott, az archeozoológiai nevet viseli. Az elnevezés a régészet egy résztudományát jelöli, mely az állatcsontok kutatásához kapcsolódik. Az archeozoológiai leltárkönyvben szereplő 232 tétel viszonylag kevésnek mondható a régészeti gyűjteményhez képest is (74.894), de ne tévesszen meg senkit az alacsony szám, mert ez az aprócska kollekció számos érdekességet tartogat a kutatók számára. Közülük az egyiket hoztuk el az olvasóknak: egy az Árpád-korból származó menyét koponyát. A lelet 2006-ban került elő egy távvezeték létesítés kapcsán történő leletmentő ásatáskor a Dánytól délkeletre található Szentkirály nevezetű középkori falu helyéről. A képen látható koponya tulajdonosa valamikor a XII-XIII. század tájékán keseríthette a Szentkirályiak életét, hiszen ennek az apró, de fürge ragadozónak kedvelt vadászterülete volt a tyúkól, ahonnan előszeretettel zsákmányolt csibéket és tojásokat.
Képek letöltése Képek letöltése

1956 - október 23.

Emléktárgyak a forradalomból

Az 1956-os forradalomból viszonylag kevés tárgyi emlék található a múzeumunkban, bár a történeti dokumentum gyűjteményünkben akad néhány röplap, melyet az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság terjesztett. Ez a szervezet 1956. október 25-én alakult meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pesti Barnabás utcai épületében. A többnyire bölcsészhallgatókból álló tagság a békés átmenet híve volt, a szovjet intervenció idején is ellenezték a fegyveres harcot. A történeti tárgyi gyűjteményünkben található olyan emlék is, mely nem a forradalmárokhoz köthető, hanem a karhatalomhoz. A képen látható kitüntetés hivatalos megnevezése a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem és azok kaphatták, akik a forradalom leverésében jeleskedtek. Viselését a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény 1991. augusztus 1-jei hatállyal megtiltotta.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Sárkányfejes kovácsfújtató története

Az ipartörténeti kiállítás egyik becses darabja az 1753-as keltezésű sárkányfejes kovácsfújtató, mely Domonyból, Salkovszki József hagyatékából származik. A keltezés időszakából több adatunk is van arról, hogy működött kovácsműhely Domonyban. A 18. században a különböző feljegyzések többször is említést tesznek kovácsmesterséget gyakorló személyekről a településen. Az 1728-as dicalis összeírásban már szerepel a beszédes családnevű Kovács János, aki ezt a foglakozást űzte. Az 1758/59-es taxalisták összeírásánál is találkozhatunk kováccsal. A Salkovszky család is több generáció óta tevékenykedett ebben a szakmában. Az 1924-es kiadású Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtárában domonyi kovácsként szerepel Salkovszky Ferenc. Ugyanő megtalálható Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára 1930/1931-es kiadásában is. A domonyi fújtató és Salkovszki József műhelyének több szerszáma 1976-ban került a múzeumunk történeti tárgyi gyűjteményébe és a hagyaték nagy része 1984 óta látható az ipartörténeti teremben.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Szokatlan műtárgy - Márton nap

Közelgő Márton nap alkalmából, egy abból a szempontból szokatlan műtárgyat mutatunk be, hogy a névadó szent életéhez, vagy éppen a vonatkozó népszokásokhoz semmi köze, ugyanakkor mégsem lehet elmondani, hogy ne lenne kapcsolódási pont Tours-i Szent Márton és egy hozzávetőlegesen 1800 éves szarmata üvegkancsó között. Ez a pont pedig nem más, mint a hévizgyörki öregtemplom, mivel Szent Márton tiszteletére szentelték fel és oltárképén is a nevezett személy látható. A hévizgyörki középkori templom 1985-ös feltárásának legváratlanabb eredménye volt a nyugati hajófal alatt elhelyezkedő rangos, szarmata női sír megtalálása. Már maga a feltárás is rendkívüli régészeti munka volt, mivel az alapozás alá oldalról kellet behatolni és kiemelni a leleteket. Az ásatás Tari Edit régész vezetésével és az aszódi Petőfi Múzeum közreműködésével zajlott. A női csontváz jobb bokája mellől került elő az igazi ritkaságnak számító 17 cm magas üvegkancsó. A tárgy sötétlila színű, felmagasodó füllel, csücskös kiöntővel, alacsony talppal. Nemes formája a klasszikus görög edényfajtát, az oinokhé-t idézi, melyet leginkább bor felszolgálásához használtak. Kis-ázsiai, vagy Fekete-tenger melléki görög műhely terméke lehet a Kr. u. II. század harmadik harmadából. A lelet értékét növeli, hogy egyedüli darab a korszakból Magyarországon.

Érdekességek

A dányi avar sírlelet

A dányi avar sírlelet megtalálása nem idéz kalandregényeket, vagy hollywoodi filmeket, de példamutató emberi magatartást annál inkább. 1975. március 4-én csörrent a telefon Asztalos István múzeumigazgatónál. A vonal másik végén Dr. Fabó István jelezte, hogy a dányi mezőgazdasági termelőszövetkezet területén a takarmányszárító olajtartályának a gödrét ásva valamilyen sírt találtak a munkások. A kötött agyagos talajban 3 méter mélyen egy avar férfi sírja rejtőzött. A fej mellé egy vörösre égetett amfórát helyeztek, mely a Bizánci Birodalomból kerülhetett az Avar Kaganátus területére. A többi melléklet viszont már helyi kézművesek terméke volt: nyílhegyek, kés és egy deréköv maradványai. Ez utóbbi igen míves munka, az övet díszítő arany lemezkéket gömbsor keretbe foglalva, vésett nemzetségjelekkel látták el, a hozzájuk tartozó ezüstcsat pedig pajzs alakú öntvény volt. A sír a VII. század első feléből származik. A tárgyakat az 1975. évi múzeumi hónap kapcsán Asztalos István mutatta be a nagyközönségnek egy ünnepség keretében a dányi falumúzeum udvarán (lásd: a mellékelt képek). Azóta a múzeumunk állandó kiállításának a népvándorlás korát ismertető tárlójában kaptak helyet az épület földszintjén a harmadik terem egyik sarkában.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

A matricula lapjain megbújó történetek

Ékes példa a 19. század Magyarországának társadalmi mobilitására, hogy tehetséggel és szorgalommal egy aszódi csizmadia fiából akár még ügyvéd, majd királyi közjegyző is lehetett. A szóban forgó személy Jankovits Pál, aki 1824. december 4-én született Galgagyörkön, édesapja Jankovits Pál csizmadia, édesanyja Matsitska Mária. A család nem sokkal ezután Aszódra költözött, ahol még további hat gyermekük született. Az ifjabb Pált később beíratták a helyben lévő és igencsak jó nevű latin iskolába, ahol az 1837/38-as tanévben Petőfi Sándor diáktársaként koptatta a padot (lásd a matricula vonatkozó oldalát: 24. Jankovits Paulus, 40. Petrovits Alexander). Gödöllőre már, mint jegyző került az 1860-as években, ahol később ügyvédként praktizált, végül királyi közjegyző lett, közben családnevét Jánosyra változtatta. A névváltoztatási kérelmében aszódi születésűnek vallotta magát. Az adatokért köszönet illeti Jánossy Béla családfakutatót, akinek kérésére a héten sikerült azonosítani, hogy a latin iskola anyakönyvének vonatkozó oldalán szereplő Jankovits Paulus és Jánosy Pál ugyanaz a személy.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Járványügy a 20. század elején Kapcsolódó tárgyak a

Petőfi Múzeum gyűjteményében

Manapság természetesnek vesszük, hogy az orvosi fecskendők jó minőségűek, a sorozatgyártásnak köszönhetően pedig nagy tömegben állnak az egészségügyben dolgozók rendelkezésére, ráadásul többnyire egyszer használatosak, ezért a tisztítással sem kell bajlódni. Nem így volt ez a 19-20. század fordulóján. Egészen 1906-ig az orvosi fecskendők minősége nem volt teljesen megfelelő. Ekkor a berlini székhelyű Dewitt & Herz gyár előállt a Rekordspritze nevezetű eszközzel mely 2 fontos kívánalomnak felelt meg: könnyen szétszerelhető és ezért tisztítható, ugyanakkor szivárgásmentesen záródó pumpával rendelkezett. Ráadásul az átlátszó, hőálló üvegből készült középső részt könnyű volt ellátni mértékegységet mutató jelzéssel. Ennek köszönhetően Európában és Amerikában a legkedveltebb márkának számított a 20. század első felében. A képen látható tárgy is egy ilyen eredeti, a két világháború közötti időszakban használt Record fecskendő, mely egy orvos hagyatékából származik. Az Edward Jenner által a 18. század végén kifejlesztett himlő elleni védőoltást még nem fecskendővel juttatták a szervezetbe, hanem a bőrbe karcolták. Erre a 20. század elején már speciális oltó-tollakat használtak, melynek formája hasonlított az írótollhoz, így nem meglepő, hogy Magyarországon az erre szakosodott 1895- ben Schuller József által alapított Aczél írótollgyárban készítették, mely az 1948-as államosítás után Írószergyár néven működött tovább 1990-ig. A képen egy Schuller féle oltó-toll látható, a már előbb említett orvosi hagyatékból. Utolsó érdekességként egy 1928-as utánvétes jegyzék látható, melyet a Dr. Pápay- féle Oltóintézet és Szérumtermelő R.T. állított ki 1928-ban az aszódi Petőfi Realgymnasium részére. A megrendelt termék 25 adag himlőnyirok, mely egyszerűen előállítható és jól tárolható vakcina alapanyag volt.
Képek letöltése Képek letöltése

Érdekességek

Érdekesség raktárunkból

Az Aszódon megtalált lengyeli kultúra déli kapcsolatairól árulkodik ez a butmir-edény (magasság: 11 cm, max. átmérő: 9,7 cm). A sárgás színű, vékony falú, behúzott szájú kerámia a papi földek 179. számú sírjából került elő. Az enyhén ívelt alsó rész kónuszosan kiszélesedő boltozatos, gomba formájú felső részben végződik, melyet a száj pereme körül, a hasi törésen és a két vonal felénél bütykök díszítenek. Alakja a Butmir kultúra edényeivel mutat egyezést, ezért a szakirodalom erről nevezte el ezt a típusú kerámiát. A neolitikumban a Butmir kultúra egyidejűleg, párhuzamosan létezett a lengyeli kultúrával. A mai Bosznia területén, a Boszna folyó partjain Szarajevó és Zavidovići között helyezkedett el. Jellegzetes edényei a tőle északra található lengyeli kultúra és a keleti szomszédja a Vinča kultúra leletei között is előfordultak, ami kapcsolatot feltételez ezen újkőkori népességek között. A képen látható kerámia az 1970-es években a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításában volt megtekinthető, jelenleg a Petőfi Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagítja.

Érdekességek

Vasútállomás - vendéglő

Az aszódi vasútállomás vendéglőjének megnyitását 1901 augusztusára tervezték, mikor is a régi indóház felújítási munkálatai befejeződtek Ring József hatvani műépítész tervei alapján. Azonban a Magyar Királyi Államvasutak utasainak még egy kicsit várniuk kellett, hogy éhségüket az aszódi állomáson enyhíthessék. Csak öt hónappal később, 1902 januárjában nyílt meg a resti, melynek első bérlője Szcepanovszky Zsigmond jó hírnevű budapesti vendéglős volt. Az állomást még két alkalommal átépítették, 1936-ban és 1941-ben. Az itt látható kép az utóbbit követő évben készült (1942) az aszódi vasúti vendéglő konyhájában.

Érdekességek

Künsztler János - Iskolai sportélet Aszódon

A képeken látható személy Künsztler János (1873-1945) az evangélikus gimnázium nagyrabecsült tornatanára, aki a trianoni békediktátum miatt, volt kénytelen otthagyni a selmecbányai líceumot és 1920-tól az újonnan szervezett tornatanári állást töltötte be Aszódon. Egészen 1933-ig, nyugdíjba vonulásáig szervezte a helyi iskolai sportéletet, ő volt a cserkészcsapat első parancsnoka, valamint az Aszódi Levente Egyesület főoktatója. Első világháborús tevékenységéről keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy harctéri szolgálatot teljesített, melyért még IV. Károly király is személyes dicséretben részesítette. Az erről készült eredeti felvétel fotótári gyűjteményünket gazdagítja, míg Künsztler János portréja (olajfestmény, 60x75 cm) – melyet Velten Armand, az evangélikus gimnázium művész-tanára festett – történeti tárgyi gyűjteményünkben található.

Érdekességek

Farsang - fánkos tál

A farsanghoz kapcsolódóan bemutatjuk gyűjteményünk egyik ezen időszakhoz köthető becses darabját. A képen látható fánkos tál (átmérő: 37 cm) gyöngyösi, vagy pásztói keramikus műhelyéből kerülhetett ki a 19. század közepén. Fehér alapszínű mázzal bevont, felálló pereme és öble szélén kék csík fut végig. Széles peremén kék virágok, sárga csúccsal és zöld levelekkel adják az ismétlődő mintát. Öblében kéttornyú templom (Szent Bertalan templom, Gyöngyös), kétoldalt kék életfával, alatta virágok, felette az évszám: 1840. Egészen a 20. század közepéig volt használatban Ikladon. 1978-ban került a múzeum gyűjteményébe, törött, hiányos állapotban. A restaurálás folyamán kiegészítésre és ragasztásra került. A pótlás csupán a templom és az alatta futó minta egy részét érintette. A farsangi időszakban vízkereszttől hamvazószerdáig gyakran kerülhetett az ebédlőasztalra ez a tál, hiszen ekkor volt szokás a fánk fogyasztása.

Érdekességek

A farsang ideje

A vízkereszttől húshagyókeddig tartó időszak a farsang ideje. A magyar népi kultúrában hagyományosan ekkor kerülnek megrendezésre a különböző mulatságok, melyek közül az egyik jellemzően ilyenkor tartott típus az álarcosbál. Habár eredetét tekintve a középkori német polgári hagyományból építkezik, mégis újkori párhuzamai megtalálhatóak a magyar folklórban. Vidékünkön is akad népi hagyomány, mely álarcos mulatsághoz sorolható: a galgamácsai maskurázás. Ugyanakkor a 20. század első felében a magyar polgárság körében is népszerű szórakozási forma volt az álarcosbál. Erre hoztunk egy példát, mely az aszódiaknak is tartogat érdekességet, habár helyszínét tekintve nem helyi vonatkozású a kérdéses fotográfia. Az itt látható csoportkép 1935-ben készült a budapesti Fészek Klubban, a képzőművészek jelmezbálján. A képen látható aszódi vonatkozás az alsó sor közepén ül törökülésben, karba tett kézzel és Morzsa-Morhardt Gyulának (1905-1945) hívják. Helyi származású szobrászművész, kinek alkotásaival városunkban is találkozhatnak a kedves olvasók. A nevéhez fűződik a Hatvani útnál a gimnázium területén található Petőfi szobor (1939), valamint a főtéren található Hősi emlékmű (1941). A két világháború között többször szerepelt fővárosi művészeti kiállításokon. Munkái többnyire pozitív fogadtatásban részesültek, de ígéretes karrierjét derékba törte korai halála.
A Fészek Klubbot 1901-ben alapították a művészek társas érintkezésének előmozdítása céljából. Maga az elnevezés egy betűszó, melynek feloldása a következő: Festőművészek, Építőművészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek és Komédiások klubja. Az alapítók között volt többek között Benczúr Gyula festő, Csortos Gyula színész, Kacsóh Pongrác zeneszerző, Lechner Ödön építész, Molnár Ferenc író, Stróbl Alajos szobrász és Szinyei Merse Pál festő is.
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Nagyböjti papi viselet Aszódon

Elérkeztünk a nagyböjt időszakához, melynek kapcsán előkerestünk gyűjteményünkből egy ehhez köthető különleges ruházatot. A képeken látható violaszínű miseruha az aszódi Szentháromság-templomban volt használatos a 20. század közepén. Ennek a szakrális öltözéknek a hivatalosan elterjedt megnevezése a kazula, mely eredetileg harangszabású, ujjatlan vagy elöl fölhasított bőr, esetleg posztó köpeny volt, amit az utazók az időjárás viszontagságai ellen viseltek. Az elnevezés latin eredetű, a casa kicsinyített formája, mely házikót, kunyhót jelöl. Az itt látható kazula klasszikus hegedű formájú szabásmintája ma már kevésbé elterjedt. A katolikus egyházban a színek használatának szabályozása a 12. században kezdődött. A középkor egyik legnagyobb hatású pápájához, III. Incéhez (1160–1216) köthető az első ilyen jellegű rendelet, mely már egy meglévő gyakorlatra hivatkozott. Az ekkor kanonizált színek a fehér, fekete, zöld és a piros. A viola (lila) csak a 13. századtól kezdi kiszorítani a feketét, mely a gyászszertartások színe volt, maradt. A viola a bűnbánat színe ezért a katolikus liturgiában, leginkább adventben és a nagyböjtkor használják. Ez utóbbi a húsvét előtti negyven nap, melykor a hívek bűnbánatot gyakorolnak és felkészülnek Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére.
Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Az aszódi papi-földek 1969-es feltárása

1969. június 23- szeptember 1. között zajlott egy nagyszabású leletmentő ásatás az aszódi papi-földeken, a késő neolitikus lengyeli kultúra telep- és temetőhelyén. Az ásatást nemcsak a jelentős régészeti elméleteket érintő problémák tisztázása indokolta, hanem az is, hogy a községi tanács hivatalos határozata értelmében, a lelőhelyen parcellázást vettek tervbe lakótelep létesítése céljából, ezért a feltárást az MTA Régészeti Intézet anyagi tervszerű fedezete mellett a Nemzeti Múzeum Adattára is támogatta a központi leletmentési keretből. A műveletet irányító Kalicz Nándor 1969. szeptember 4-én kelt jelentésében így szólt a nagyszabású munkálatokról: „Az ásatás elé azt a célt tűztem ki, hogy a korábbi években feltárt házmaradványok körül talált sírok rendszerét újabb sírok feltárásával megállapíthassuk. Ezért, szelvényeimet a korábbi évek nagyobb szelvénycsoportjához csatlakoztattam. Ilyen módon feltártam egy 1600 m²-es felületet, majd ehhez csatlakoztattam a telep hosszanti irányában egy 100 x 2 m-es árkot. Az ásatás során feltártam 80 sírt. Ezek közül 75 csontvázas, 2 szimbolikus és 3 hamvasztásos temetkezés volt. A hamvasztásos temetkezések (szórthamvas sírok) a legkorábbiak Magyarországon. Az idei ásatások során kialakult a korábban megállapíthatatlan temetkezési rendszer. A halottakat túlnyomó részben az ÉNy-DK-i irányban helyezték sírba, kisebb részben ÉÉK-DDNy-i irányítást alkalmazták, s mintegy 90%-ban a csontvázakat jobb oldali irányításban találtam meg. Feltűnően sok volt a gyereksír. A sírok nagy része mellékleteket tartalmazott. Két férfi sírban találtam vadkan állkapcsot s vadkan agyarlemezt s ezek közül az egyiken, amely a leggazdagabb sír volt két vadkanállkapocs is volt és fehér márvány buzogányfej, továbbá festett edények. A gazdag női sírokból tengeri kagylóból készített gyöngysorok, nagyobb kagylókból mellcsüngők és két sírból ugyancsak tengeri kagylóból készített karperecek kerültek elő, az edénymellékleteken kívül Igen sok sírban a csontvázakon okkerfesték maradványait találtam meg, s sok sírban az okkerfestéket külön edényben helyezték el. A két szimbolikus sírban a csontváznak megfelelő helyre szórták az okkerfestéket. A síredények igen gazdagon képviselik a lengyeli kultúra festetlen, festett és karcolt típusait. A sírok körül nagyszámú gödröt is feltártam rendkívül gazdag leletanyaggal. Ezekben a tiszai kultúra számos emléke is előkerült. A gödrök rendkívül sok szerszámot, illetve töredéket tartalmaztak, s ezek között az agancs- és csontszerszámok voltak túlsúlyban. A gödrökből számos idoltöredék is előkerült. Volt olyan gödör is, amelyben az állatcsontok között 7 kutyakoponya volt. A lelőhelyen feltártam egy hosszú keskeny árok részletét és számos, szabályos kerek vagy méhkasalakú gödör részletét. Ezek közül csak egyik tartalmazott néhány cserepet, mely alapján megállapítható volt, hogy ezek a szkítakorhoz tartoztak. A lelőhelyen óvatos becslés alapján ítélve is legalább 10.000 sír van. Igen nagy kár lenne ennek a késő kőkori kapcsolatok szempontjából is nagy jelentőségű lelőhelynek az elpusztulása.” Az 1969-es feltárást követően még számos alkalommal történtek kisebb-nagyobb ásatások az aszódi papi-földeken, hozzávetőlegesen az érintett terület 10%-át sikerült megásni. Sajnos a további kutatás szinte lehetetlenné vált a terület beépülése miatt. Az Aszódon feltárt lengyeli kultúra többezres tárgyi hagyatéka múzeumunk régészeti gyűjteményét gazdagítja, számos országos és nemzetközi kiállítást megjárt a tudomány számára felbecsülhetetlen értékkel bíró lelettel.
Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Kiszehajtás Aszódon (1979)

A húsvéti ünnepkör kapcsán vidékünkön is gyakorolták a kiszehajtást, mely egy téltemető népszokás. Ilyenkor a fiatal lányok egy felöltöztetett zsúpbábut, mint a nyomor, szerencsétlenség betegség megszemélyesítőjét vitték végig a településen, majd a határban elégették, vagy vízbe dobták. A kiszehajtás közben ilyen dalokat énekeltek: Elmehecc már, Kiszi Kati fenébe, Majd visszajön, Sódar Jancsi Kiszi Kati helyébe. Kivisszük a kiszit, Behozzuk a sódart, Kivisszük a rosszat, Behozzuk a jókat, Elmehecc már Kiszi Kati fenébe! A fenti Vankóné Dudás Juli által lejegyzett galgamácsai népdalt virágvasárnapon énekelték és egy régi nagyböjti étel a kiszi/kisze/kice (szlovákul kysel), a búza vagy rozs korpájából főzött savanyú leves kiviteléről és a sódar behozásáról szól. De mi is a sódar? Nem más, mint a húsvéti sonka, melyet a disznó mellső lábából, lapockájából főztek vagy füstöltek. A szó a német schulter (váll, lapocka) középnémet scholder változatának átvételéből származik, mely a hangrendi kiegyenlítődés jelenségének köszönhetően a magyar nyelvben sódarrá alakult. Ebben a konkrét esetben ez azt jelenti, hogy az „ol” „ó”-vá vált, mely más szavaknál is gyakran előfordul pl.: bolt/bót, nyolc/nyóc, volt/vót, valamint az „e”-ből „a” lett, a mély hangrendi harmónia kialakítása miatt. A dal tehát arról szól, hogy véget ért a nagyböjti időszak és lehet újra bőségesen étkezni. A mellékelt képek az 1979-es aszódi honismereti táborban készültek, mikor a résztvevők felelevenítették ezt a régi népszokást. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

A Künsztler hagyaték (múzeumi érdekesség)

Künsztler János (1873-1945) az evangélikus gimnázium nagyra becsült tornatanára, aki az első világháború után a csehszlovák hatóságok miatt kénytelen volt otthagyni a selmecbányai líceumot és 1920-tól az újonnan szervezett testnevelési tanszéki állást töltötte be Aszódon. Érdekesség, hogy őelőtte nem létezett ilyen irányú szakszerű oktatás az aszódi gimnáziumban, bár 1914-ben a tantestület soraiba került Lux Sándor (1888-1916) hivatásos tornatanár, de még mielőtt betölthette volna a pozíciót elkerült frontszolgálatra, ahonnan sajnos nem tért vissza. Künsztler János is harcolt az első világégésben, sőt érdemei elismerése okán még magával IV. Károly királlyal is találkozhatott, de a háború végén nem térhetett vissza korábbi állásába, így a felvidéki pedagógusok mentsvárává váló aszódi gimnáziumba került. Künsztler 1920-tól egészen 1933-ig, nyugdíjba vonulásáig szervezte a helyi iskolai sportéletet, ő volt a Petőfi-cserkészcsapat első parancsnoka, valamint az Aszódi Levente Egyesület főoktatója. Ezzel kapcsolatos tevékenységeiért több emlékplakettet is kapott, melyek később az aszódi múzeum tulajdonába kerültek. Az egyik ilyen elismerés a középiskolai sportéletet összefogó 1929-ben államilag alapított szervezet, a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja által adományozott bronz plakett, melyen egy Horatius idézet olvasható: „dulce et decorum est pro patria mori”, vagyis „édes és dicső dolog a hazáért feláldozni az életet”. A KISOK szervezésében valósultak meg a két világháború között az országos középiskolai sportversenyek, melyeken Künsztler tanítványai többször is igen szép eredményeket értek el, így nem csoda, hogy tevékenységét ez a szervezet is elismerte. Másik plakettjét az Aszódi Levente Egyesülettől kapta 1933-ban a 10 éves főoktatói tevékenységéért. A márványlapra erősített bronz öntvény Holló Barnabás Wesselényi- domborművének másolata, mely a báró az 1838 márciusában bekövetkezett nagy pesti árvízkor tanúsított hősies viselkedésnek állít emléket. Az 1905-ben felavatott eredeti mű ma is látható a budapesti Ferences templom északi oldalfalán. A plaketten olvasható a Szebb jövőt! felirat is, mely 1926 óta volt a levente mozgalom hivatalos köszönése. Habár a cserkészet és a leventemozgalom kapcsolata elég viharosnak mondható, különösen az 1930-as évek végétől, Aszód mégis szép példája a békés, nem felülről irányított összefonódásnak, hiszen Künsztler mindkét helyi szervezetben oroszlánrészt vállalt az alapításban és a működtetésben. Mindkét plakett Ludvig József éremverő budapesti üzemében készült, mely csak úgy hirdette magát, hogy „az összes nagy egyesületek és szövetségek szállítója”. A hagyaték kiemelkedő darabja Künsztler János portréja (olajfestmény, 60x75 cm), melyet Velten Armand (1890-1973), az evangélikus gimnázium művész-tanára festett. Ő Künsztlerrel majdnem egy időben került Aszódra és szintén rendkívüli hatású pedagógus volt, neki köszönhetően virágzott fel a művészeti oktatás a gimnáziumban. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Lengyel-magyar barátság napja

Ezen a héten nekünk magyaroknak több ok miatt is Lengyelország került a figyelem középpontjába: egyrészt március 23-án volt a lengyel-magyar barátság napja, másrészt csütörtökön mérte össze erejét a két ország labdarúgó válogatottja is. Ennek kapcsán megvizsgáltuk milyen lengyel vonatkozású tárgyaink is vannak történeti gyűjteményünkben és összeállítottunk egy válogatást az érdekesebb darabokból. 1. Első világháborús Lengyel sapkajelvény: koronás pajzson kitárt szárnyú, láncos lengyel sas, lába alatt napkorong, előtte zászló és kard. Évszám a korona alatt "1914" alsó részen "16" és "VIII" a nap és hónap jelölés. Hazafias jelvény, amelyet az első világháború idejében adott ki Krakkóban az 1914. augusztus 16-án alakult Legfelsőbb Nemzeti Bizottság (Naczelny Komitet Narodowy), mely a Régenstanács 1917-es felállításáig kormányozta a megszállt lengyel területeket. 2. Lengyel fegyvertestvériségi érem: a kitüntetést a Lengyel Népköztársaság fegyveres erőinek és más szocialista országok hadseregének katonáinak, valamint a Lengyel Népköztársaság és más szocialista országok állampolgárainak ítélték oda, mint a barátsági kötelékek megerősítésében szerzett érdemek jelképét. Ezt a kitüntetést leginkább a varsói szerződésben résztvevő országok katonái kapták az együttműködés jegyében „a szocialista országok hadseregei között a békéért és a szocializmusért folytatott közös küzdelemben.” 3-4. Lengyel katonai sapkajelvények a 20. század második feléből. A fehér sas Lengyelország címerállata. A legenda szerint Lech a lengyel állam megalapítója napnyugtakor meglátott egy aranyszárnyú fehér sast a fészkén ülni és annyira megtetszett neki, hogy azon a helyen telepedett le, a sast pedig jelképéül választotta. Ezt a szimbólumot államszocializmus idején is használták a lengyelek, csak a koronát eltávolították a címerről. Írta: Klamár Balázs
1.
2.
3.
4.

Érdekességek

Húsvét

A Galga-mentén a húsvéti ünnepkörhöz kötődő tevékenységek többnyire egyezést mutatnak az országosan elterjedt népszokásokkal, mint a locsolkodás, tojásfestés stb. Feljegyzések szólnak arról is, hogy az ünnepkörhöz kötődő egyes dolgok a 20. század közepére teljesen kimentek a divatból, mint például a templomi sonkaszentelés. Persze ez nem meglepő, mivel az államszocializmus idején nem nézték jó szemmel a valláshoz kapcsolódó szokásokat. A helyzet azonban nem egyszerűsíthető le ennyire, mivel tudjuk, hogy a sonkaszentelés volt, ahol már a 30-as években kiment a divatból, mint pl.: Kartalon. Az országosan elterjed húsvéti szokások alól kivételt képez a galgamácsai maskurázás, mely a farsangból visszamaradva az álarcos alakoskodást a húsvét hétfői teendők közé emeli. Erről fest érzékletes képet Vankóné Dudás Juli önéletrajzi írásában: Felöltöztek maskurának az öntözködés után, lent a faluvégen. Odavitték a falu szélső házához a maszkájukat. Ott egymást elkészítették és ebéd után útraindultak. Az utcán — mind a két soron — végigmeneteltek. Mindenfélét alakítottak. Volt közöttük medve, aki táncolt egész úton, cigányasszony a férjével, purdé a hátukon, óriási kosár a kezükben, amibe szedték a friss tojást. Minden háznál kaptak, várták is őket vele. Ha valakinek nem volt, vett, hogy adhasson a maskuráknak. össze is szedegettek, 1000 db- ot is. Eladták a kereskedőknek és az árán mulattak este a bálban. 20—30 legény volt maskurának öltözve. Gyerekeket is beöltöztettek. Volt aki boszorkát játszott seprőnyélen, barátot, csendőrt, orvost, baktert ki milyen humorral tudta szórakoztatni a közönséget. A harmonikás szamár hátán ült. A legénybírók ráncolt bőgatyában voltak. Ezt külön hozzáfűzte apám: „Akármilyen hideg volt, gatyában kellett menni. Ha korán volt húsvét, bizony fáztunk. Alólra vettük a nadrágot, a tetejére a gatyát. Akkor is gatyába mentünk." A legény bírók nem öltöztek be maskurának, mert ők voltak a legények eleje, ők irányították a többit. Vállukon vitték a faragott rudat, amelyre a lányok sonkát, szalonnát akasztottak. Nem a locsolásnál vendégelték meg őket, mint ma, hanem odaadták nékik délután. Este a zenészek is ebből vacsoráztak. Tudomásom szerint ez a maskurázás máshol farsangon van, csak mi vagyunk egyedülállók, hogy húsvétkor tartjuk. A képeken az 1961-es galgamácsai maskurázás látható. Írta: Klamár Balázs
Indul a maskurás kocsi.
Húsvéti maskurák.
Cimbalmos legények.

Érdekességek

Szentek járvány idején

A katolikus egyháznál bevett gyakorlat a közbenjáró szentekhez való fohászkodás. Koronavírus-járvány ügyében is több segítő szenthez imádkozhatnak a hívők, közülük az egyik Gonzaga Alajos, kinek tiszteletére a Galga-mentén is akad példa. Gonzaga Szent Alajos 1568-ban született a lombardiai Castiglione várában, hercegi családból. 17 éves korában belépett a Jezsuita rendbe. Egész életén át kitűnt jámbor és puritán életmódjával. 1591-ben pestisbetegek ápolása közben halt meg Rómában. XI. Pius pápa az ifjúság pártfogójává tette, ugyanakkor a járványos betegségben szenvedők is gyakran fohászkodtak hozzá. Tisztelete Magyarországon a XVIII. században virágzott, főleg olyan vidéken, ahol jezsuiták működtek. Kápolnája van a székesfehérvári Ciszterci templomban (Nagyboldogasszony- és Nepomuki Szent János-templom), továbbá Garábon, az egykori premontrei apátság romjain, Egerben pedig templomi oltárkép őrzi emlékezetét. Népszerűségét a koronavírus-járvány erősítette, újította meg. A Galga-mentén is található példa erre a jelenségre, a szomszédos Kartalon 2020- ban állítottak a szentnek szobrot a következő felirattal: Szent Alajos (1568-1591) aki járvány idején feláldoztad életedet a betegekért. Könyörögj érettünk. Állíttatta Tamási József plébános korona vírus idején, 2020-ban. Történeti gyűjteményünkben is akad a szenthez köthető tárgy: Alajos halálának 300. évfordulójára kiadott érme, melyet a Rómába zarándokló katolikus hívek kaphattak 1891-ben. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Mauzóleum

A Műemlékvédelmi Világnap alkalmából előkerestük fotótári gyűjteményünkből az aszódi izraelita temető 1991-es műemléki rekonstrukciójának képeit. Településünk egykori zsidó polgárainak története a 18. század elején kezdődött. Néhány évtized múlva a gazdasági fellendülésnek köszönhetően már jelentős izraelita népességről beszélhetünk Aszódon. Az 1748/49. évi adóösszeíráskor 27 családfővel és összesen kb. 150 zsidó lakossal számolhatunk. A gyors lélekszám növekedés miatt szükség volt temetőt létesíteni. Erre feltételezhetően a század közepén került sor az akkori település szélén. Azóta a város terjeszkedésének köszönhetően az izraelita temető a mai lakóövezet közepére került, noha helyváltoztatás nem történt, csak Aszód nőtte körbe a sírkertet. A domboldalon elhelyezkedő aszódi zsidó temető látképét a Schossberger mauzóleum uralja, melyet báró Tornyai Schossberger Rezsőné építtetett szüleinek 1913-ban. A mauzóleum tervezője Baumhorn Lipót neves fővárosi építész volt, aki a századfordulón számos jelentős vidéki és Budapesti zsinagógát jegyzett. Stílusára leginkább a szecesszió és az eklektika keveréke volt jellemző, ami visszaköszön a Schossberger mauzóleum kinézeténél is. A sírkertnek mostoha sors jutotta 20. század második felében. A holocaust után a zsidóság nem tért vissza Aszódra, ezért a temető állapota nagyon leromlott. A bajt csak tetézte, hogy az 1970-es évek közepén általános iskolás gyerekek felgyújtották a mauzóleum kupoláját, mozdítható köveit pedig ledöntötték. Változást az 1991-es műemléki helyreállítás hozott. Az Aszódi Városszépítő Egyesület Asztalos Tamás vezetésével megtisztította az elburjánzó növényzettől a temető egész területét és önkéntesek segítségével újjáépítették a mauzóleumot. Az azóta eltelt negyed évszázad során a temető állapota sajnálatos módon ismételten leromlott. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Május 1.

Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel. A követelés érvényre juttatása végett több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket. Habár 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21- éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, hogy a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen. Akciójuk sikerrel zárult, még csak a fizetésük sem lett kevesebb a rövidebb munkaidő ellenére, így egyben a világon első alkalommal sikerült egy szervezett munkáscsoportnak bármiféle sikert is elérni retorziók nélkül. Ez a siker is nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését. Az Egyesült Államokban már 1894 óta nemzeti ünnep a munka ünnepe, de a más országokban szokásostól eltérően szeptember első hétfőjén tartják. Franciaországban 1919 óta, Svédországban 1939 óta, Brazíliában 1924 óta nemzeti ünnep a munka ünnepe. Napjainkban a világ több mint 160 országában ünnepnap május elseje. (Forrás: Wikipedia) Néhány képet megőriztünk a múltból…

Érdekességek

Ágyúhüvely

1945. május 8-án lépett életbe a német hadvezetés feltétel nélküli kapitulációja, ezért Európában ekkor tartják a második világháború befejeződésének emléknapját. Oroszországban és a szovjet utódállamokban hivatalosan egy nappal később, május 9-én emlékeznek meg, mivel Zsukov marsall ekkor ratifikálta a megállapodást. Ebből az alkalomból egy második világháborús emléktárgyat választottunk gyűjteményünkből. Ez a 75 mm-es ágyúhüvely megjárta az orosz frontot és a leleményes magyar katonák vázát készítettek belőle, melyet 1943-ban emlékül ajándékoztak Belán Pál őrmesternek.
Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Csillagászat

A Csillagászat Világnapja 2021-ben május 15-re esik. Ez az ünnep nem rögzített dátumos, hanem minden évben április és május közepe között, a hold első negyedét megelőző szombaton tartják. Ebből az alkalomból előkerestük fotótárunkból a kiskartali csillagdáról készült képeket. A csillagvizsgáló épületét báró Podmaniczky Géza építtette 1886 nyarán, Konkoly Miklós tervei alapján. Feleségével, gróf Dégenfeld-Schomburg Bertával rendszeresen végeztek itt megfigyeléseket évtizedeken keresztül. Számukra ez több volt múló úri passziónál, tevékenységüket gondosan lejegyezték, publikálták. Tudományos munkásságukról a korabeli sajtó is gyakran tudósított. 1888 június 17-én a Pesti Hírlap hasábjain arról olvashatunk, hogy a Kiskartalon június 12-e óta „a tudományra nézve oly fontos földrajzi hosszúsági fokok különbségének meghatározása végett Kis-Kartal, Ó Gyalla és Herény közt megfigyelések eszközöltetnek. A nemes báró, ki e célra saját költségén Aszód-Kartal közt egy távirdai vezetéket állíttatott fel, mely az ő csillagdáját éjjelenkint az ógyalla-herényi csillagdával köti össze, maga vezeti a megfigyeléseket”. Dégenfeld-Schomburg Berta nővére egyébként Tisza Kálmán felesége volt, így a rokoni szálnak köszönhetően maga a miniszterelnök is rendszeresen megfordult a kiskartali csillagdában. Ilyenkor utazásához Aszódig a vasutat választotta, ahonnan lovaskocsin továbbhajtatott Géza báróékhoz. A képen látható Dégenfeld-Schomburg Berta kiskartali 35.000 kötetet tartalmazó könyvtárában, mely később az evangélikus egyház tulajdonába került. A csillagda berendezése az első világháborút követő zavaros időszakban részben megsemmisült, a maradék műszereket a család az 1922-ben létesített Budapest- svábhegyi Csillagvizsgálónak adományozta. Írta: Klamár Balázs

Érdekességek

Gyermeknap – régi gyermekjáték

A versegi illetőségű Marton Pálné (1923-2006) 1977-es tavaszi gyermekjátékokat számba vevő kéziratában érzékletes képet fest arról, hogy mennyire kevés dolog is elég volt a két világháború közötti Magyarországon a falusi gyerekek szórakozásához. Manapság szinte elképzelhetetlen, hogy akár egy marék föld is egész napos kikapcsolódást nyújthatott a száz évvel ezelőtti gyermekvilágnak: „Öklömnyi sarat addig gyúrtunk, masszíroztunk, amíg szilárd egybetapadó sár lett belőle, majd bögreformára mélyítettük és az alját vékonyra húztuk. A sárbögrét a jobb kézbe fogva, száját a föld felé fordítva, teljes erővel csaptuk a gyalogútra, közben csúfolódó szavakat kiabáltunk. az én bögrém olyat szóljon, mint a Jancsi segge, még annál is nagyobbat, mint a Jóska valaga. S a gyerekek egymást túlkiabálva versenyeztek abban, kinek a sárbögréjén lett az ütés által nagyobb lyuk, és durrant nagyobbat is. Meg nem unható játék volt a pukkantás, ám este, mikor az utcáról bekerültünk, lett szidás, rívás is, mert fülig sárosak voltunk, és a szidás mellé néhány nyakleves is kijárt.” A sárbögre pukkasztás, mint hagyományos gyermekjáték a Galga mentén később is előbukkant a néprajzi kutatások alkalmával. 1984 júniusában Bathó Edit etnográfus Bagon fotózott ilyen tevékenységet, mely fotótári gyűjteményünkbe került.
Írta: Klamár Balázs

Korábbi írásaink 2020.09. - 2021.05.

Írta: Klamár Balázs
Látogatási díjak - Egyéb tudnivalók Látogatási díjak - Egyéb tudnivalók Nyitvatartás/Open - HUN-ENG Nyitvatartás/Open - HUN-ENG