A hónap műtárgya
2020. október
Szokatlan éremlelet a Petőfi Múzeum
pincéjéből
Az 1984-es állandó kiállítás rendezésekor a múzeumi
épület pincéjében kapott helyet a kerámiaművességet az
őskortól a középkorig bemutató tárlat. Az agyagművesség
változását ezredéveken át követő vitrin a helyiség közepén
helyezkedett el, kialakítását tekintve pedig tégla alapra
elhelyezett, felső sarkaiknál csavarral rögzített
üveglapokból állt. Az illesztések közötti rések alkalmat
adtak arra, hogy a látogatók pénzérméket csúsztassanak a
vitrinbe. Az alábbiakban felsorolt érmék 1989 októberében
kerültek kiemelésre:
Érme
Darabszám
Keltezés
Származási hely
50 garas
1
1982
Ausztria
2 sztotinka
1
1962
Bulgária
25 haller
1
1962
Csehszlovákia
20 haller
1
1980
Csehszlovákia
10 haller
4
1967, 1978 (2db),
1982, 1986 Csehszlovákia
1 korona
1
1973
Dánia
1 márka
1
1978
Finnország
20 penni
1
1963
Finnország
10 penni
1
1972
Finnország
2 zloty
1
1960
Lengyelország
50 garas
1
1957
Lengyelország
5 pfennig
1
1980
Németország
15 ban
2
1960, 1975
Románia
10 ban
1
1986
Románia
2 kopejka
2
1961, 1980
Szovjetunió
Sajnos arról nem maradt feljegyzés, hogy pontosan
mennyi idő alatt gyűlt össze ez a rendhagyó numizmatikai
leletegyüttes, de érdekes képet fest a renitens érmedobáló
múzeumlátogatók összetételéről a 80-as évek végén.
A pénzek között ugyan többségben vannak a keleti blokk
országai által kibocsájtott érmek, de nem elhanyagolható
mennyiségben találunk nyugati valutát is. Az osztrák és
német váltópénzek előfordulása papírforma eredménynek
mondható, de a Skandináv jelenlét már kevésbé, sőt a
mostani helyzetre vetítve kijelenthetjük, hogy a 2010-es
években nem találkoztunk dán, vagy finn látogatókkal a
múzeumban, míg némettel, vagy osztrákkal igen. Az sem
meglepő, hogy a legközelebbi szomszédos államból, a
mára már feloszlott Csehszlovákiából származik a legtöbb
érme, az viszont érdekesség, hogy a többi szomszéd közül
csupán az egyik valutája hiányzik a kollekcióból, mégpedig
a volt Jugoszláviáé.
Végezetül elmondható, hogy mostanra teljesen kiveszett ez
a fajta múzeumlátogatói szokás, legalább is Aszódon. Igaz,
hogy az említett pincében elhelyezkedő kiállítás már
lebontásra került, de továbbra is akadnak olyan installációs
hézagok, melyek lehetőséget kínálnak az érmék
becsúsztatására. Talán jobb is így, mivel egy üvegvitrin
megbontása nem pár perces feladat.
Aszódi Integrált Kulturális Intézmény
weboldala. Indult 2020 őszén.
“Teremtve van-e a világ,
Vagy örök idők óta áll?
S fog-e örökké állani,
Vagy egykor semmiségbe
száll?”
Petőfi Sándor
Bölcselkedés és bölcseség
Nyitvatartás
április 1 - október 31.
hétfő: 08:00-16:00
kedd: 08:00–16:00
szerda: 08:00–16:00
csütörtök: 08:00–16:00
péntek: 08:00–16:00
szombat: 09:00–15:00
vasárnap: Zárva
november 1 - március 31.
hétfő: 08:00–16:00
kedd: 08:00–16:00
szerda: 08:00–16:00
csütörtök: 08:00–16:00
péntek: 08:00–16:00
szombat: zárva
vasárnap: zárva
Ünnepi nyitvatartás
március 15., augusztus 20.,
október 23.
08:00-16:00
Érdekességek
Tyúktolvaj az Árpádok korából
A múzeum számos gyűjteménye közül a legújabban
létrehozott, az archeozoológiai nevet viseli. Az elnevezés a
régészet egy résztudományát jelöli, mely az állatcsontok
kutatásához kapcsolódik. Az archeozoológiai
leltárkönyvben szereplő 232 tétel viszonylag kevésnek
mondható a régészeti gyűjteményhez képest is (74.894), de
ne tévesszen meg senkit az alacsony szám, mert ez az
aprócska kollekció számos érdekességet tartogat a kutatók
számára. Közülük az egyiket hoztuk el az olvasóknak: egy
az Árpád-korból származó menyét koponyát. A lelet 2006-
ban került elő egy távvezeték létesítés kapcsán történő
leletmentő ásatáskor a Dánytól délkeletre található
Szentkirály nevezetű középkori falu helyéről. A képen
látható koponya tulajdonosa valamikor a XII-XIII. század
tájékán keseríthette a Szentkirályiak életét, hiszen ennek
az apró, de fürge ragadozónak kedvelt vadászterülete volt
a tyúkól, ahonnan előszeretettel zsákmányolt csibéket és
tojásokat.
Mozgóképek
Trianon 100 - a békediktátum
évfordulójára rendezett
időszaki kiállítás.
1848 és Petőfi a művészetek
tükrében. Képzőművészeti
műtárgyak a múzeum
gyűjteményéből.
1956 - október 23.
Emléktárgyak a forradalomból
Az 1956-os forradalomból viszonylag kevés tárgyi emlék
található a múzeumunkban, bár a történeti dokumentum
gyűjteményünkben akad néhány röplap, melyet az
Egyetemi Forradalmi Diákbizottság terjesztett. Ez a
szervezet 1956. október 25-én alakult meg az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Pesti Barnabás utcai
épületében. A többnyire bölcsészhallgatókból álló tagság a
békés átmenet híve volt, a szovjet intervenció idején is
ellenezték a fegyveres harcot.
A történeti tárgyi gyűjteményünkben található olyan emlék
is, mely nem a forradalmárokhoz köthető, hanem a
karhatalomhoz. A képen látható kitüntetés hivatalos
megnevezése a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem és
azok kaphatták, akik a forradalom leverésében jeleskedtek.
Viselését a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló
1991. évi XXXI. törvény 1991. augusztus 1-jei hatállyal
megtiltotta.
Érdekességek
Sárkányfejes kovácsfújtató története
Az ipartörténeti kiállítás egyik becses darabja az 1753-as
keltezésű sárkányfejes kovácsfújtató, mely Domonyból,
Salkovszki József hagyatékából származik.
A keltezés időszakából több adatunk is van arról, hogy
működött kovácsműhely Domonyban.
A 18. században a különböző feljegyzések többször is
említést tesznek kovácsmesterséget gyakorló személyekről
a településen. Az 1728-as dicalis összeírásban már
szerepel a beszédes családnevű Kovács János, aki ezt a
foglakozást űzte. Az 1758/59-es taxalisták összeírásánál is
találkozhatunk kováccsal.
A Salkovszky család is több generáció óta tevékenykedett
ebben a szakmában. Az 1924-es kiadású Magyarország
kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtárában domonyi
kovácsként szerepel Salkovszky Ferenc. Ugyanő
megtalálható Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános
ismertetője és címtára 1930/1931-es kiadásában is.
A domonyi fújtató és Salkovszki József műhelyének több
szerszáma 1976-ban került a múzeumunk történeti tárgyi
gyűjteményébe és a hagyaték nagy része 1984 óta látható
az ipartörténeti teremben.
Érdekességek
Szokatlan műtárgy - Márton nap
Közelgő Márton nap alkalmából, egy abból a szempontból
szokatlan műtárgyat mutatunk be, hogy a névadó szent
életéhez, vagy éppen a vonatkozó népszokásokhoz semmi
köze, ugyanakkor mégsem lehet elmondani, hogy ne lenne
kapcsolódási pont Tours-i Szent Márton és egy
hozzávetőlegesen 1800 éves szarmata üvegkancsó között.
Ez a pont pedig nem más, mint a hévizgyörki
öregtemplom, mivel Szent Márton tiszteletére szentelték
fel és oltárképén is a nevezett személy látható.
A hévizgyörki középkori templom 1985-ös feltárásának
legváratlanabb eredménye volt a nyugati hajófal alatt
elhelyezkedő rangos, szarmata női sír megtalálása. Már
maga a feltárás is rendkívüli régészeti munka volt, mivel az
alapozás alá oldalról kellet behatolni és kiemelni a
leleteket. Az ásatás Tari Edit régész vezetésével és az
aszódi Petőfi Múzeum közreműködésével zajlott.
A női csontváz jobb bokája mellől került elő az igazi
ritkaságnak számító 17 cm magas üvegkancsó. A tárgy
sötétlila színű, felmagasodó füllel, csücskös kiöntővel,
alacsony talppal. Nemes formája a klasszikus görög
edényfajtát, az oinokhé-t idézi, melyet leginkább bor
felszolgálásához használtak. Kis-ázsiai, vagy Fekete-tenger
melléki görög műhely terméke lehet a Kr. u. II. század
harmadik harmadából. A lelet értékét növeli, hogy egyedüli
darab a korszakból Magyarországon.
Érdekességek
A dányi avar sírlelet
A dányi avar sírlelet megtalálása nem idéz
kalandregényeket, vagy hollywoodi filmeket, de
példamutató emberi magatartást annál inkább.
1975. március 4-én csörrent a telefon Asztalos István
múzeumigazgatónál. A vonal másik végén Dr. Fabó István
jelezte, hogy a dányi mezőgazdasági termelőszövetkezet
területén a takarmányszárító olajtartályának a gödrét ásva
valamilyen sírt találtak a munkások. A kötött agyagos
talajban 3 méter mélyen egy avar férfi sírja rejtőzött. A fej
mellé egy vörösre égetett amfórát helyeztek, mely a
Bizánci Birodalomból kerülhetett az Avar Kaganátus
területére. A többi melléklet viszont már helyi kézművesek
terméke volt: nyílhegyek, kés és egy deréköv maradványai.
Ez utóbbi igen míves munka, az övet díszítő arany
lemezkéket gömbsor keretbe foglalva, vésett
nemzetségjelekkel látták el, a hozzájuk tartozó ezüstcsat
pedig pajzs alakú öntvény volt. A sír a VII. század első
feléből származik.
A tárgyakat az 1975. évi múzeumi hónap kapcsán Asztalos
István mutatta be a nagyközönségnek egy ünnepség
keretében a dányi falumúzeum udvarán (lásd: a mellékelt
képek). Azóta a múzeumunk állandó kiállításának a
népvándorlás korát ismertető tárlójában kaptak helyet az
épület földszintjén a harmadik terem egyik sarkában.
Érdekességek
A matricula lapjain megbújó történetek
Ékes példa a 19. század Magyarországának társadalmi
mobilitására, hogy tehetséggel és szorgalommal egy
aszódi csizmadia fiából akár még ügyvéd, majd királyi
közjegyző is lehetett. A szóban forgó személy Jankovits Pál,
aki 1824. december 4-én született Galgagyörkön, édesapja
Jankovits Pál csizmadia, édesanyja Matsitska Mária. A
család nem sokkal ezután Aszódra költözött, ahol még
további hat gyermekük született. Az ifjabb Pált később
beíratták a helyben lévő és igencsak jó nevű latin iskolába,
ahol az 1837/38-as tanévben Petőfi Sándor diáktársaként
koptatta a padot (lásd a matricula vonatkozó oldalát: 24.
Jankovits Paulus, 40. Petrovits Alexander).
Gödöllőre már, mint jegyző került az 1860-as években,
ahol később ügyvédként praktizált, végül királyi közjegyző
lett, közben családnevét Jánosyra változtatta. A
névváltoztatási kérelmében aszódi születésűnek vallotta
magát.
Az adatokért köszönet illeti Jánossy Béla családfakutatót,
akinek kérésére a héten sikerült azonosítani, hogy a latin
iskola anyakönyvének vonatkozó oldalán szereplő Jankovits
Paulus és Jánosy Pál ugyanaz a személy.
Érdekességek
Járványügy a 20. század elején
Kapcsolódó tárgyak a Petőfi Múzeum
gyűjteményében
Manapság természetesnek vesszük, hogy az orvosi
fecskendők jó minőségűek, a sorozatgyártásnak
köszönhetően pedig nagy tömegben állnak az
egészségügyben dolgozók rendelkezésére, ráadásul
többnyire egyszer használatosak, ezért a tisztítással sem
kell bajlódni. Nem így volt ez a 19-20. század fordulóján.
Egészen 1906-ig az orvosi fecskendők minősége nem volt
teljesen megfelelő. Ekkor a berlini székhelyű Dewitt & Herz
gyár előállt a Rekordspritze nevezetű eszközzel mely 2
fontos kívánalomnak felelt meg: könnyen szétszerelhető és
ezért tisztítható, ugyanakkor szivárgásmentesen záródó
pumpával rendelkezett. Ráadásul az átlátszó, hőálló
üvegből készült középső részt könnyű volt ellátni
mértékegységet mutató jelzéssel. Ennek köszönhetően
Európában és Amerikában a legkedveltebb márkának
számított a 20. század első felében. A képen látható tárgy
is egy ilyen eredeti, a két világháború közötti időszakban
használt Record fecskendő, mely egy orvos hagyatékából
származik.
Az Edward Jenner által a 18. század végén kifejlesztett
himlő elleni védőoltást még nem fecskendővel juttatták a
szervezetbe, hanem a bőrbe karcolták. Erre a 20. század
elején már speciális oltó-tollakat használtak, melynek
formája hasonlított az írótollhoz, így nem meglepő, hogy
Magyarországon az erre szakosodott 1895-ben Schuller
József által alapított Aczél írótollgyárban készítették, mely
az 1948-as államosítás után Írószergyár néven működött
tovább 1990-ig. A képen egy Schuller féle oltó-toll látható,
a már előbb említett orvosi hagyatékból.
Utolsó érdekességként egy 1928-as utánvétes jegyzék
látható, melyet a Dr. Pápay-féle Oltóintézet és
Szérumtermelő R.T. állított ki 1928-ban az aszódi Petőfi
Realgymnasium részére. A megrendelt termék 25 adag
himlőnyirok, mely egyszerűen előállítható és jól tárolható
vakcina alapanyag volt.
Érdekességek
Érdekesség raktárunkból
Az Aszódon megtalált lengyeli kultúra déli kapcsolatairól árulkodik ez a butmir-edény
(magasság: 11 cm, max. átmérő: 9,7 cm).
A sárgás színű, vékony falú, behúzott szájú kerámia a papi földek 179. számú sírjából került elő. Az enyhén
ívelt alsó rész kónuszosan kiszélesedő boltozatos, gomba formájú felső részben végződik, melyet a száj
pereme körül, a hasi törésen és a két vonal felénél bütykök díszítenek.
Alakja a Butmir kultúra edényeivel mutat egyezést, ezért a szakirodalom erről nevezte el ezt a típusú kerámiát.
A neolitikumban a Butmir kultúra egyidejűleg, párhuzamosan létezett a lengyeli kultúrával. A mai Bosznia
területén, a Boszna folyó partjain Szarajevó és Zavidovići között helyezkedett el. Jellegzetes edényei a tőle
északra található lengyeli kultúra és a keleti szomszédja a Vinča kultúra leletei között is előfordultak, ami
kapcsolatot feltételez ezen újkőkori népességek között.
A képen látható kerámia az 1970-es években a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításában volt
megtekinthető, jelenleg a Petőfi Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagítja.
Érdekességek
Vasútállomás - vendéglő
Az aszódi vasútállomás vendéglőjének megnyitását 1901 augusztusára tervezték, mikor is a régi indóház
felújítási munkálatai befejeződtek Ring József hatvani műépítész tervei alapján.
Azonban a Magyar Királyi Államvasutak utasainak még egy kicsit várniuk kellett, hogy éhségüket az aszódi
állomáson enyhíthessék. Csak öt hónappal később, 1902 januárjában nyílt meg a resti, melynek első bérlője
Szcepanovszky Zsigmond jó hírnevű budapesti vendéglős volt.
Az állomást még két alkalommal átépítették, 1936-ban és 1941-ben. Az itt látható kép az utóbbit követő évben
készült (1942) az aszódi vasúti vendéglő konyhájában.
Érdekességek
Künsztler János - Iskolai sportélet Aszódon
A képeken látható személy Künsztler János (1873-1945) az evangélikus gimnázium nagyrabecsült tornatanára,
aki a trianoni békediktátum miatt, volt kénytelen otthagyni a selmecbányai líceumot és 1920-tól az újonnan
szervezett tornatanári állást töltötte be Aszódon.
Egészen 1933-ig, nyugdíjba vonulásáig szervezte a helyi iskolai sportéletet, ő volt a cserkészcsapat első
parancsnoka, valamint az Aszódi Levente Egyesület főoktatója.
Első világháborús tevékenységéről keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy harctéri szolgálatot teljesített, melyért
még IV. Károly király is személyes dicséretben részesítette. Az erről készült eredeti felvétel fotótári
gyűjteményünket gazdagítja, míg Künsztler János portréja (olajfestmény, 60x75 cm) – melyet Velten Armand,
az evangélikus gimnázium művész-tanára festett – történeti tárgyi gyűjteményünkben található.
Érdekességek
Farsang - fánkos tál
A farsanghoz kapcsolódóan bemutatjuk gyűjteményünk egyik ezen időszakhoz köthető becses darabját.
A képen látható fánkos tál (átmérő: 37 cm) gyöngyösi, vagy pásztói keramikus műhelyéből kerülhetett ki
a 19. század közepén.
Fehér alapszínű mázzal bevont, felálló pereme és öble szélén kék csík fut végig. Széles peremén kék virágok,
sárga csúccsal és zöld levelekkel adják az ismétlődő mintát.
Öblében kéttornyú templom (Szent Bertalan templom, Gyöngyös), kétoldalt kék életfával, alatta virágok,
felette az évszám: 1840.
Egészen a 20. század közepéig volt használatban Ikladon. 1978-ban került a múzeum gyűjteményébe, törött,
hiányos állapotban. A restaurálás folyamán kiegészítésre és ragasztásra került. A pótlás csupán a templom és
az alatta futó minta egy részét érintette.
A farsangi időszakban vízkereszttől hamvazószerdáig gyakran kerülhetett az ebédlőasztalra ez a tál, hiszen
ekkor volt szokás a fánk fogyasztása.
Érdekességek
A farsang ideje
A vízkereszttől húshagyókeddig tartó időszak a farsang ideje.
A magyar népi kultúrában hagyományosan ekkor kerülnek megrendezésre a különböző mulatságok, melyek
közül az egyik jellemzően ilyenkor tartott típus az álarcosbál. Habár eredetét tekintve a középkori német
polgári hagyományból építkezik, mégis újkori párhuzamai megtalálhatóak a magyar folklórban.
Vidékünkön is akad népi hagyomány, mely álarcos mulatsághoz sorolható: a galgamácsai maskurázás.
Ugyanakkor a 20. század első felében a magyar polgárság körében is népszerű szórakozási forma volt az
álarcosbál. Erre hoztunk egy példát, mely az aszódiaknak is tartogat érdekességet, habár helyszínét tekintve
nem helyi vonatkozású a kérdéses fotográfia. Az itt látható csoportkép 1935-ben készült a budapesti Fészek
Klubban, a képzőművészek jelmezbálján. A képen látható aszódi vonatkozás az alsó sor közepén ül
törökülésben, karba tett kézzel és Morzsa-Morhardt Gyulának (1905-1945) hívják.
Helyi származású szobrászművész, kinek alkotásaival városunkban is találkozhatnak a kedves olvasók. A
nevéhez fűződik a Hatvani útnál a gimnázium területén található Petőfi szobor (1939), valamint a főtéren
található Hősi emlékmű (1941). A két világháború között többször szerepelt fővárosi művészeti kiállításokon.
Munkái többnyire pozitív fogadtatásban részesültek, de ígéretes karrierjét derékba törte korai halála.
A Fészek Klubbot 1901-ben alapították a művészek társas érintkezésének előmozdítása céljából. Maga az
elnevezés egy betűszó, melynek feloldása a következő: Festőművészek, Építőművészek, Szobrászok, Zenészek,
Énekesek és Komédiások klubja. Az alapítók között volt többek között Benczúr Gyula festő, Csortos Gyula
színész, Kacsóh Pongrác zeneszerző, Lechner Ödön építész, Molnár Ferenc író, Stróbl Alajos szobrász és
Szinyei Merse Pál festő is.
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Írta: Klamár Balázs
Érdekességek
Nagyböjti papi viselet Aszódon
Elérkeztünk a nagyböjt időszakához, melynek kapcsán előkerestünk gyűjteményünkből egy ehhez köthető
különleges ruházatot. A képeken látható violaszínű miseruha az aszódi Szentháromság-templomban volt
használatos a 20. század közepén. Ennek a szakrális öltözéknek a hivatalosan elterjedt megnevezése a kazula,
mely eredetileg harangszabású, ujjatlan vagy elöl fölhasított bőr, esetleg posztó köpeny volt, amit az utazók az
időjárás viszontagságai ellen viseltek. Az elnevezés latin eredetű, a casa kicsinyített formája, mely házikót,
kunyhót jelöl. Az itt látható kazula klasszikus hegedű formájú szabásmintája ma már kevésbé elterjedt.
A katolikus egyházban a színek használatának szabályozása a 12. században kezdődött. A középkor egyik
legnagyobb hatású pápájához, III. Incéhez (1160–1216) köthető az első ilyen jellegű rendelet, mely már egy
meglévő gyakorlatra hivatkozott. Az ekkor kanonizált színek a fehér, fekete, zöld és a piros. A viola (lila) csak a
13. századtól kezdi kiszorítani a feketét, mely a gyászszertartások színe volt, maradt. A viola a bűnbánat színe
ezért a katolikus liturgiában, leginkább adventben és a nagyböjtkor használják. Ez utóbbi a húsvét előtti
negyven nap, melykor a hívek bűnbánatot gyakorolnak és felkészülnek Jézus Krisztus feltámadásának
ünnepére.
Írta: Klamár Balázs
Érdekességek
Az aszódi papi-földek 1969-es feltárása
1969. június 23- szeptember 1. között zajlott egy nagyszabású leletmentő ásatás az aszódi papi-földeken, a
késő neolitikus lengyeli kultúra telep- és temetőhelyén. Az ásatást nemcsak a jelentős régészeti elméleteket
érintő problémák tisztázása indokolta, hanem az is, hogy a községi tanács hivatalos határozata értelmében, a
lelőhelyen parcellázást vettek tervbe lakótelep létesítése céljából, ezért a feltárást az MTA Régészeti Intézet
anyagi tervszerű fedezete mellett a Nemzeti Múzeum Adattára is támogatta a központi leletmentési keretből.
A műveletet irányító Kalicz Nándor 1969. szeptember 4-én kelt jelentésében így szólt a nagyszabású
munkálatokról: „Az ásatás elé azt a célt tűztem ki, hogy a korábbi években feltárt házmaradványok körül talált sírok
rendszerét újabb sírok feltárásával megállapíthassuk. Ezért, szelvényeimet a korábbi évek nagyobb
szelvénycsoportjához csatlakoztattam. Ilyen módon feltártam egy 1600 m²-es felületet, majd ehhez csatlakoztattam
a telep hosszanti irányában egy 100 x 2 m-es árkot.
Az ásatás során feltártam 80 sírt. Ezek közül 75 csontvázas, 2 szimbolikus és 3 hamvasztásos temetkezés volt. A
hamvasztásos temetkezések (szórthamvas sírok) a legkorábbiak Magyarországon. Az idei ásatások során kialakult a
korábban megállapíthatatlan temetkezési rendszer. A halottakat túlnyomó részben az ÉNy-DK-i irányban helyezték
sírba, kisebb részben ÉÉK-DDNy-i irányítást alkalmazták, s mintegy 90%-ban a csontvázakat jobb oldali irányításban
találtam meg. Feltűnően sok volt a gyereksír.
A sírok nagy része mellékleteket tartalmazott. Két férfi sírban találtam vadkan állkapcsot s vadkan agyarlemezt s
ezek közül az egyiken, amely a leggazdagabb sír volt két vadkanállkapocs is volt és fehér márvány buzogányfej,
továbbá festett edények. A gazdag női sírokból tengeri kagylóból készített gyöngysorok, nagyobb kagylókból
mellcsüngők és két sírból ugyancsak tengeri kagylóból készített karperecek kerültek elő, az edénymellékleteken kívül
Igen sok sírban a csontvázakon okkerfesték maradványait találtam meg, s sok sírban az okkerfestéket külön
edényben helyezték el. A két szimbolikus sírban a csontváznak megfelelő helyre szórták az okkerfestéket.
A síredények igen gazdagon képviselik a lengyeli kultúra festetlen, festett és karcolt típusait.
A sírok körül nagyszámú gödröt is feltártam rendkívül gazdag leletanyaggal. Ezekben a tiszai kultúra számos emléke
is előkerült. A gödrök rendkívül sok szerszámot, illetve töredéket tartalmaztak, s ezek között az agancs- és
csontszerszámok voltak túlsúlyban. A gödrökből számos idoltöredék is előkerült. Volt olyan gödör is, amelyben az
állatcsontok között 7 kutyakoponya volt.
A lelőhelyen feltártam egy hosszú keskeny árok részletét és számos, szabályos kerek vagy méhkasalakú gödör
részletét. Ezek közül csak egyik tartalmazott néhány cserepet, mely alapján megállapítható volt, hogy ezek a
szkítakorhoz tartoztak.
A lelőhelyen óvatos becslés alapján ítélve is legalább 10.000 sír van. Igen nagy kár lenne ennek a késő kőkori
kapcsolatok szempontjából is nagy jelentőségű lelőhelynek az elpusztulása.”
Az 1969-es feltárást követően még számos alkalommal történtek kisebb-nagyobb ásatások az aszódi papi-
földeken, hozzávetőlegesen az érintett terület 10%-át sikerült megásni. Sajnos a további kutatás szinte
lehetetlenné vált a terület beépülése miatt.
Az Aszódon feltárt lengyeli kultúra többezres tárgyi hagyatéka múzeumunk régészeti gyűjteményét gazdagítja,
számos országos és nemzetközi kiállítást megjárt a tudomány számára felbecsülhetetlen értékkel bíró lelettel.
Írta: Klamár Balázs